Nőtt az idén a nyugdíjkérelmek száma – derül ki a Pénzcentrum cikkéből. A kérelmek majdnem egy harmadát elutasították. A legdurvább arányok a rokkantsági nyugdíjnál vannak, a mintegy 64000 kérelemből majdnem 40000-et utasítottak vissza.

Ez így első olvasatra elég durva szám. Második olvasatra is. Mind a kérelmek száma, mind pedig az elutasítások száma. Eléggé elgondolkodtató és szomorú, hogy ennyi ember feladná (és hogy kb 800 ezren már ténylegesen rokkantnyugdíjasok). Ezzel a számmal pedig Európában eléggé a lista elején vagyunk sajnos, Szlovákiában, és Angliában például a lakossághoz képest sokkal alacsonyabb az arányuk. Miért akarnak az emberek ennyire a rokkantnyugdíjból élni? Mi lehet az oka annak, hogy országszerte mintegy ennyi dolgozó feladja a küzdelmet, és úgy dönt, kivonul a  legális munkaerőpiacról?

Természetesen senkit sem áll szándékomban megbántani, nyilván rengeteg az olyan ember, aki valóban képtelen dolgozni, azonban nem hiszek abban, hogy ez a szám ténylegesen ekkora kellene, hogy legyen. A probléma nálunk szerintem inkább a tehetetlenségben, elkeseredettségben és kiábrándultságban van, mintsem a tényleges munkahiányban, betegségben vagy másban.

Persze lehet vitatkozni…