Az EU statisztikai hivatalának felmérése szerint is siralmas a nyelvtudásunk: Románia és Törökország előtt kullogva hátulról a harmadikok vagyunk nyelvtudás szempontjából. Pedig mind a munkaerő-piacon, mind pedig a magánéletben fontos lenne a különböző (de legalább egy) kultúrák nyelvek ismerete, hiszen rengeteg új ötletet, és lendületet lehet meríteni ezekből, amelyek előrejutásunkat segítik. Ezenkívül persze nem csak hasznos, de szinte lassan már kötelező is: az interneten sokkal látványosabban, de egyébként minden más felületen is egyre több szó, kifejezés, szöveg olvasható, amelyeket lefordítani/megérteni nemcsak jó dolog, de hasznos is lehet.

Egyre többször, több helyen jön elő a nyelvtudás kérdése. A magyarok pedig híresen (hírhedten) nem az élmezőnybe tartoznak az idegen nyelvek tudásának vonatkozásában. Pedig hát, a jó öreg közmondás is úgy tartja: annyi ember vagy, ahány nyelvet beszélsz.

Ebben persze már benne persze egy másik elvárás is: nemcsak a nyelvtudás, hanem a kultúra ismerete is számít. Mert mi haszna – az egyébként kishazánkban kis arányban jelenlevő, és nagy arányban gyatra – nyelvtudásnak, ha az adott egyén beleérző és kommunikációs képessége finoman szólva nem üti meg a határt.

Persze elég nehéz elkezdeni felnőtt korban a nyelvtanulást, azonban mint ahogyan az a korábbi bejegyzésekben is olvasható, a munkaerőpiac új korszakában ez egy igen fontos jellemzővé, képességgé válik, és a határok kibontásával lassan az alapműveltség része lesz a legalább egy idegen nyelv tudása. Ehhez persze a már sokat hangoztatott képzés átalakítására, és szemléletmód váltására is szükség lenne…