A fiatalnak lenni jó, kivéve, ha a munkaerőpiacról van szó. Ezt persze az utóbbi években anélkül is sejtettük, hogy világraszóló hivatalos statisztika készült volna. De most már az is van. A Gallup mérte fel 131 ország munkaerőpiacát, és megállapította: kifejezett hátrányt jelent munkakereséskor, ha valaki 30 év alatti.
Röviden a számok: a fiatalok 12%-a munkanélküli, míg a 30-50 közötti korosztálynál ez az arány 5, 50 felett pedig csupán 4%.
A számok persze csalókák: a kutatók ugyanis azokat tekintették munkanélkülinek, akik nem állnak alkalmazásban, de munkaképesek, és aktívan keresnek álláshelyet.
Ha a honi viszonyokból indulunk ki, feltételezhető, hogy aki 50 év felett veszíti el az állását, más nem is nagyon próbálkozik, mondván, a munkaadók úgyis túl öregnek tekintik. Vagyis egyszerűen fél a munkaerőpiacon uralkodó sztereotípiáktól, amelyek – bár a megkülönböztetés nem PC – valljuk be, szép számmal akadnak.
Gyakorlatilag olyan mennyiségben, hogy nincs az a földi lény, aki tulajdonságait tekintve megfelelne az álommunkatárssal szemben megfogalmazott kritériumoknak. Na jó, akadhat egy pár, de az is biztos, hogy nem nőnemű.
A nőknél ugyanis a kor sokkal nagyobb probléma, mint a férfiaknál, és most egyáltalán nem a botoxszal, szikével és egyéb kínzószerekkel kezelhető problémákról van szó.
Haladjunk lépésről lépésre, és nézzük: mit ér a munkakereső, ha nő, élete különböző szakaszaiban, a sablonosan gondolkodó munkaadók szemében.
A fiatalok nem kellenek, mert nincs munkatapasztalatuk, szakmai gyakorlatuk. Ha megfelelő a képzettségük, derogál nekik a ranglétra legaljáról kezdeni, ráadásul öntudatosak, nagy fizetésre vágynak, miközben betanításuk, integrálásuk is költségekkel jár, vagyis hatékonyság szempontjából nem feltétlenül előnyös őket választani.
