Mit írjon az önéletrajzába egy 50+-os, elismert felsővezetői tapasztalattal rendelkező ember, akinek 5 éve nincs munkája, és a béka segge alatt lévő önbizalmával, a család unszolására elkezd állást keresni? Egyáltalán milyen CV-t csináljon? Egy munltinacionális cégnél szerzett top manager-i tapasztalattal azt a CV sablont kell használni, amit a pályakezdőknek ajánlanak?
Képzeljünk magunk elé egy férfit, akinek van 20 év felsővezetői tapasztalata, 5 év top manager-i gyakorlata. Aki a pályája csúcsán, még 46 évesen, magabiztos, határozott és van tekintélye. A szakmájában elismert szakembernek és vezetőnek tartják. De pechjére olyan területen dolgozoik, ahol határozott időre adják a mandátumot és amikor az lejár, elfogy körülötte a levegő. Először csak a lehetőségek szűkülnek, aztán jön a mellőzöttség és végül a munkanélküliség.
Ilyenkor azért még nem adja fel. Vállalkozásokat gründol, de mivel nem csinált ilyet soha, nem ért hozzá, és a megtakarított pénzének egy jelenős részét elbukja. Ez nem kevés csalódást okoz neki. De legalább valamivel leköti az idejét.
Aztán egy napon úgy kel fel, hogy már nem kell sietnie, sőt igazából nincs hova mennie, mert MUNKANÉLKÜLI. Munkanélküli úgy, hogy van tapasztalata, gyakorlata, korábban elismert és sikeres volt. Most meg a kutyának sem kell!
A jelenség legalább annyira gyakori, mint a fiatalok, a 16-24 éves korosztály munkanélkülisége.
De mit tegyen ez az 50+-os munkanélküli? Hogyan és hol keressen munkát?
Akinek soha nem kellett munkát keresnie, de egyszer rákényszerül, gyakran úgy próbálkozik - HIBÁSAN - ahogyan a pélyakezdők. Letölt egy CV sablont, kitöltögeti és elküldi egy-két helyre. Mindezt persze azok után teszi, hogy már az ismerettségi körből mindenkinek feltette a kérdést, hogy tud-e valamit.
A megoldás
Kell egy jó story!
És az önéletrajznak erről a story-ról kell szólnia. Nem számít, hogy az ember hol született, hogy hova járt gimnázimba, hogy mi volt az első majd a második munkahelye. Ez mind nem számít.
Ami számít
A csomagolás. Az, hogy abban a szervezetben, abban a világban, amiben sikereket ért el, ott mit csinált? Hány ezer emberért volt felelős, milyen átszervezéseket csinált! Egy adott üzleti helyzetre milyen stratégiát alakított ki és azt hogyan hajtotta végre. Nem szabad elveszni a részletekben. A "big picture"-t kell bemutatni.
De ez nem megy egyedül!
Az ember képtelen magát kívülről látni, képtelen - különösen amikor nincs önbizalma - az eredményeit eredménynek látni, a tapasztalatot pedig tapasztalatnak. Így aztán arra is alkalmatlan, hogy az eladható képességeit el tudja adni. Ilyenkor kell egy olyan karriertanácsadó, nevezhetjük fejvadásznak is, aki egy ember karrierje, sikerei és eredméynei alapján képes objektíven felépíteni egy képet az emberről, amiből aztán meg lehet írni a STORY-t.
A story
Nem legyen több egy oldalnál. Még véletlenül se legyen sablon szerű. De legyen kellően marketing szagú és tailored fit. Fókuszáljon a képességekre és az eredményekre. Legyen benne néhány bátor állítás az emberről, olyan, ami ajánlólevélként is felfogható. Igen, az ember ajánlja magát. Az a lényeg, hogy az ember a saját story-jával végül azonosulni tudjon, mert az rengteg önbizalmat ad.
5 év munkanéküliség után lépésről-lépésre kell a feladatokat vállalni. Nem szabad az álommelóról álmodozni. Van akinek bejön persze, de nagyon sokakat az frusztrál a leginkább, hogy a korábbi vezetői szeintet nem kapja meg azonnal. 50 évesen is tudni kell építkezni, lassan haladni és újrakezdeni! Ebben segítenek a karriertanácsadók.
