Az amerikaiak visszatérnek a munkaerőpiacra – így kommentálták a hónapok óta egyre kedvezőbb adatokat a tengeren túli lapok. Bár a számok valóban azt jelzik, hogy az Egyesült Államok népességének egyre nagyobb része dolgozik, a „visszatérés” nem biztos, hogy pontos kifejezés. Akik most munkát találnak, nem feltétlenül azonosak azokkal, akik leginkább megszenvedték a recesszió éveit.

A válság idején és az azt követő években amerikaiak milliói veszítették el állásukat, sőt, egyszerűen eltűntek a munkaerőpiacról. Az álláskeresés évekig kilátástalannak tűnt, így felhagytak vele. Vagy háztartásbelivé váltak, vagy a hivatalos kereteken túl próbáltak megélhetést keresni, mostanra pedig nem szeretnének hagyományos munkarendben, fix állásban dolgozni. Sokan a korkedvezményes nyugdíjat választották, illetve munkahelyük elvesztése után néhány évvel érték el a korhatárt. Egyszóval a „visszatérés” nem azt jelenti, hogy akik az elmúlt nyolc évben állás nélkül voltak, most egyszerre munkába állnak.

Az adatokból kiderül, hogy az utóbbi hónapokban munkába állók legjelentősebb része fiatal, 25 év alatti. Többségük épphogy kikerül az iskolából, máris állást talál. Ez az a korosztály, amely a teljes népességen belül a legnagyobb növekedést produkálta az elmúlt időszakban - világítota meg a helyzetet az adatok ismeretében az Experis szakértője Fülöp Zsuzsa. A személyes interjúkból kiderül az is, hogy az új munkahelyet találók eddig egyáltalán nem voltak jelen a munkaerőpiacon, sem alkalmazottként, sem regisztrált munkanélküliként. Nem keresgéltek hónapokig munkát, egyszerűen találtak.

Az új munkahelyek között kiugróan magas a részmunkaidős állások aránya. A „fél állás” azonban egyáltalán nem valamiféle „jobb híján” megoldás, kényszer, hanem tudatos választás. Összességében a statisztikák azt támasztják alá, hogy az újonnan munkába állók között nagyon kevés a valódi visszatérő. A munkaerőpiacon inkább azok a csoportok jelennek meg, akik eddig nem voltak jelen. A pályakezdő fiatalok mellet a háztartásbeliek, a friss nyugdíjasok, a diákok.

És még egy bíztató jel arra, hogy az amerikai munkaerőpiac egyre erősebb. Az elmúlt években azok voltak a legkilátástalanabb helyzetben, akiknek még középfokú végzettségük sincs. Bár sok állásra így is alkalmasak lettek volna, a túlkínálat annyira nagy volt, hogy a munkaadók inkább a képzettebb jelentkezők közül mazsoláztak. Most olyanokat is felvesznek, akiket korábban egészen biztosan elutasítottak volna.

Van azonban egy olyan csoport, amely a jelenlegi, javuló helyzetből sem tud profitálni. Ők az idősebb, alacsony képzettségű férfiak. Igaz, az ő helyzetük a válság előtt sem volt túl rózsás. Míg az erősödő munkaerőpiac amerikaiak millióinak jelenthet új lehetőségeket, nekik valószínűleg a fellendülés sem hoz változást.