A brit miniszterelnök szerint igen. David Cameron a napokban jelentette be azt a kezdeményezést, amelyhez nagy cégek csatlakozását várja. A brit munkaerőpiacon ugyanis könnyen tettenérhető a rasszizmus. Egy született angol, aki több száz évre vissza tudja vezetni a családfáját, sokkal jobb esélyekkel indul egy állásért, mint esetleg képzettebb riválisa, aki történetesen pakisztáni vagy afrikai gyökerekkel rendelkezik.

Cameron úgy gondolja, a névtelen önéletrajz segíthet, hiszen így maradnak a szigorúan szakmai tények, a munkáltatók pedig ennek alapján döntenek. A miniszterelnök a kezdeményezést bejelentő beszédében egy afrikai származású lány, Jorden példájára hivatkozik, aki karrier tanácsadójára hallgatva nevét a brit hangzású Elizabethre változtatta.

Jorden Elizabeth nem sokáig várt a válasszal. Először is tisztázta: szüleitől mindkét keresztnevet megkapta, tehát nem változtatott, mindössze annyi történt, hogy második keresztnevét is feltüntette az önéletrajzán. Másodszor is közölte: egyáltalán nem tartja jónak és célravezetőnek azt a kezdeményezést, melynek kampányához az ő nevét – neveit használják. A rasszizmuson ugyanis nem változtat, csak diszkréten elfedi azt. A HR-esek ugyanis könnyen kiolvassák az önéletrajz többi részéből, hogy a jelentkező mely társadalmi csoport tagja. Elég megnézni, hova járt iskolába. Elit magániskola? Jó eséllyel fehér. Iskola a bevándorlók lakta külvárosban? Oda fehér ember be sem teszi a lábát. De ha nem lenne ennyire nyilvánvaló a dolog: mi van akkor, ha valakit CV-je alapján alkalmasnak találnak, és behívnak egy személyes interjúra?

Hogy valaki szőke és sápadt, vagy fekete és kreol bőrű, eléggé egyértelműen látszik. Aztán jön is a válasz, köszönjük, de nem önt választottuk. A céget védi, hogy „diszkrimináció mentes”, korrekt módszert alkalmazott a toborzásnál, hiszen a CV-k névtelenek voltak. Ja, hogy a végén mégis a született brit lett a befutó? Ő volt a jobb! Ki tudja ezt ellenőrizni?

Vagyis az adminisztratív módszerek aligha segítenek az esélyegyenlőség biztosításában. Jorden csak annyit üzent a kormánynak: a névtelenség helyett tessék inkább olyan társadalmat építeni, ahol a különbözőség érték!