Ha valaki azt érezné nyugdíjazásának másnapján, hogy senkinek nem kell, értéktelen, haszontalan, legyen itt néhány példa arra, hogy ez mennyire nincs így. A munkaerő-piacon most két kézzel kapkodnak a szeniorok tudása, precizitása, pontossága és lojalitása után. Ami pedig a legfontosabb, hogy már meg is fizetik a nyugdíjas szakemberek tudását. A Silvef Fox Hungary 2018. első negyedéves statisztikái szerint a következő 5 pozíció a legkeresettebb és a legjobban megfizetett pozíció nyugdíjasok számára Magyarországon.

Nyugdíjas informatikus – bruttó 280 ezer forinntól akár bruttó 600 ezer forintig

A most nyugdíjas korosztály már legalább 20 évet dolgozott számítógépen. Van aki csak felhasználó volt, de a 90es évek közepétől egyre többen dolgoztak rendszergazdaként, informatikusként, IT szakemberként. Ők értik a hardware-ek és a software-k világát. Van akiből később fejlesztő lett. Egyre több társaság látja be, hogy egyes IT pozíciókat tökéletesen el tudnak látni nyugdíjasok is. A multinacionális társaságoknál az angol nyelv ismerete szükséges.

Nyugdíjas könyvelő – bruttó 240 ezer forinttól akár bruttó 400 ezer forintig

Aki nyugdíjazása előtt pénzügyön, könyvelésen dolgozott, pontosan ugyan azokat a programokat használta, mint a fiatalabb korosztályok tagjai. Akkor miért is tudna kevesebbet? Persze sokan vannak, akik a nyugdíjazás után „kivettek” egy-két év pihenőt, de az ő tudásuk is felfrissíthető, ahogy egyre többen fel is frissítik azt. A nagy cégek fluktuációjára és időszakos feladatdömpingjére tökéletes megoldást jelentenek a szeniorok. Napi 4-6 vagy 8 órában, heti két-három napban, de akár 8 órás teljes munkaidőben is.

Nyugdíjas bérszámfejtő – bruttó 224 ezer forinttól

A bérszámfejtés igazi szezonális munka. A hónap elején megsokasodnak a feladatok, akkor mindenkire szükség lehet egy bérszámfejtésre szakosodott cégnél. A munka precizitást és nagyfokú pontosságot igényel, és sajnos elég monoton, ami nem túl vonzó a fiatalabbak számára. Ráadásul ez nem az a pozíció, amiben az X, Y és Z generáció tagjai el tudják képzelni magukat. Akik viszont igen, a karrierjük érdekében csak előre tekintenek és egy jobb fizetés reményében pillanatokon belül váltanak.

Nyugdíjas TB ügyintéző – bruttó 200 ezer forinttól

Az egyik igazán jó hírű nemzetközi társaság vezetője, már szinte könyörgött a TB ügyintézőkért. Az irodaház „A” kategóriás, a kilátás pazar, a bérezés versenyképes, mégsem jelentkeznek a 20-30-as korosztályból. A nyugdíjas bérszámfejtők ergonómiailag tökéletes székekben igazán rugalmas időbeosztás mellett dolgozhatnak. Ami fontos, hogy ismerjék a jogszabályokat és azokat a programokat, amivel dolgozniuk kell.

Nyugdíjas adminisztrátor – brutto 184 ezer forinttól

A szakképzettséget papírral nem igazán lehet igazolni akkor, amikor valaki adminisztrációs feladatokra munkatársat keres. A jó adminisztrátornak évtizedek alatt gyűlik össze az a tapasztalata, amit egyetlen iskolában sem tanítanak. A precizitás, a pontosság itt olyan elvárás, ami mellett ritkán fér meg néhány perc facebook vagy a chat-elések a barátokkal az esti buli után. A jó nyugdíjas adminisztrátor a főnök helyett gondolkodik, ez az ami most igazán aranyat ér.

Összefoglalva a nyugdíjasok másként rugalmasok és másként lehet velük rugalmas foglalkoztatásban gondolkodni. Ami viszont biztos, hogy már nem akarnak karriert építeni, viszont boldogok, ha a tudásukat értékelik. Akik nyugdíjas szövetkezeti formában vállalnak nyugdíjasként munkát, a bruttó bérük után csak 15% személyi jövedelemadót kell, hogy fizessenek, úgy, hogy közben a nyugdíjuk sincsen veszélyben.

Ha Ön is nyugdíjas és munkát keres: nyugdijasmunkak@gmail.com

75 év várakozás után vezette oltár elé a 83 éves kanadai hölgyet élete szerelme. Carol Harris és George Raynes 1943-ban találkoztak először, igencsak romantikus körülmények között. Mindössze nyolcévesen, egy iskolai előadásban szerepeltek. No persze, hogy a Csipkerózsikát vitték színre! Így még az első, ártatlan csók is megvolt, hiszen a női főszerepet Carol, míg a herceget George alakította.

A közös szerep később ártatlan diákszerelembe fordult, aminek az vetett véget, hogy George a középiskola után Ontarioba költözött, míg Carol továbbra is Saint Johnban maradt.

A férfi később megnősült, házasságából két fia született, míg a hölgy soha nem ment férjhez. Miután George felesége elhunyt, az idős úr visszaköltözött szülővárosába. Itt találkozott újra gyerekkori szerelmével, és az egykori vonzalom szinte azonnal újjáéledt.

A pár az első csók után 75 évvel házasodott össze. Carol, aki eddig magányosan élt, a z esküvő után azt nyilatkozta, hogy bár nagyon boldog, nehéz lesz megszoknia a feleség státuszt, mint ahogy azt is, hogy ezen túl karikagyűrűt visel. De miután oly sok ideig volt szingli, be kell ismernie: mégiscsak jobb úgy, hogy valakivel megoszthatja az otthonát.

Sokan mondják, hogy bár az internet legfőbb haszna, hogy legyőzi a távolságokat – legyenek azok földrajziak vagy társadalmiak – a való életben erre igen ritkán van példa. A névtelen és arctalan online kommunikációs lehetőségek az emberek sokaságából a legrosszabbat hozzák ki. Elég csak egy bármilyen ártatlan témában íródott cikk kommentjeibe beleolvasni: sokszor egészen megdöbbentő, micsoda indulatok szabadulnak el. Talán éppen ezért járta be a közösségi oldalakat a 22 éves Spencer és a 86 esztendős Rosalind története.

A rapper Spencer New Yorkban él, míg Rosalind egy floridai idősotthon lakója. Semmi közös nincs bennük – gondolhatnánk. Azonban mindketten szenvedélyese játékosok, kedvencük a Words with Friends nevű alkalmazás, ami egy, a Scrabble-höz hasonló online játék, melyben véletlenszerűen kiválasztott játékosok versengenek egymással. Így került össze Spencer és Rosalind is. A fiatal srác annyit tudott vetélytársáról, hogy egy idősebb fehér nő. Épp ezért érte meglepetésként, amikor ellenfele egy a hip-hop szlengben használt kifejezéssel győzte le.

Mivel mindketten úgy érezték, a másikban méltó ellenfélre találtak, a következő időszakban több mint 300 meccset játszottak le egymás ellen.

Spencer rendszeresen mesélt barátainak online játszótársáról. Egyik barátjának lelkész édesanyja is hallotta a történetet. Először arra gondolt, a fura barátságról ír majd egyik prédikációjában. Kis gondolkodás után azonban tovább ment: beszélt Spencerrel, majd felvette a kapcsolatot Rosalind-del, és megszervezte kettejük személyes találkozóját, amelyre maga is elkísérte a fiatal rappert.

A szimpátia élőben is kölcsönös volt – a két játszótárs, akik eddig arctalanul versengteg egymással, azonnal rengeteg közös témát talált.

A találkozásról készült képeket azóta több mint 1 millióan kedvelték, és negyedmillióan osztották meg a twitteren.

A találkozó után a lelkésznő arról írt, hogy bár egy végtelenül megosztott világban élünk, az emberek kapcsolatokra vágynak. Ez a történet, amelyben két egymástól teljesen különböző ember csupán a véletlennek köszönhetően barátságot kötött nem csak szép és megható, hanem reménykeltő is.

Kezdetben a fiatal, aktív korosztályt célozták az úgynevezett „okos” fejlesztések. Aztán jöttek a gyerekek. A fejlesztők végre felfigyeltek egy nagyon is népes korosztályra, és úgy tűnik, eljött az időseknek szánt okoskütyük ideje. Kérdés persze, hogy az egyelőre leginkább vásárokon, bemutatókon megjelenő fejlesztések a közeljövőben valóban az idősek mindennapjainak nélkülözhetetlen részévé válnak-e, vagy gyorsan a feledés homályába merülnek. Egyetlen gond van ugyanis velük: aki fejlesztik, kitaláljak őket, csupán statisztikákból, külső szemlélőként ismerik a korosztály problémáit. Ezzel együtt az irány bíztató, és bizonyosan van néhány olyan innovatív eszköz, amely valóban sokaknak segíthet.

Itt van például a csípőlégzsák. Tény, hogy idős korra romlik az emberek többségének az egyensúlyérzéke, mozgáskoordinációs képessége, mindez pedig azzal párosul, hogy a csontok gyengülnek. Egy egyszerű esés könnyen eredményezhet csípőcsont- vagy combnyaktörést, amelyből az idős betegek jelentős része soha nem épül fel. Csak néhány adat, hogy érzékeltessük a probléma súlyát: az előrejelzések szerint 2050-re éves szinten 5 millió csípőtörésre kell számítani. Csak Franciaországban 65 ezren kerülnek kórházba egy év alatt ilyen sérüléssel. 10-ből 9 esetben a törést egy szimpla esés okozza. A balesetek után az 55 évnél idősebb áldozatok 23%-a egy éven belül meghal. 50%-uk mozgása olyan súlyos mértékben korlátozódik, hogy elveszítik önállóságukat.

Feltalálói szerint az okosövvel vagy csípőlégzsákkal ezek a számok radikálisan csökkenthetőek. Ahogy az autóba szerelt légzsákok ütközéskor aktiválódnak, az övbe szerelt légpárnák eséskor nyílnak ki, így védve viselőik legsérülékenyebb csontjait. A gond csak az, hogy amíg nem történik meg a baj, az emberek legnagyobb része nem veszi komolyan a problémát, így kérdés, hány veszélyeztetett idős hajlandó arra, hogy az övet éjjel nappal viselje a ruhája alatt. A másik probléma az ár: az öv – legalábbis egyelőre – igencsak borsos, 800 dolláros áron kerül piacra.

Az esés, csonttörés problémára más fejlesztők is felfigyeltek: az E-Vone nevű társaság okos cipői ugyan nem a megelőzést szolgálják, hanem a gyors segítségnyújtást teszik lehetővé. A cipőkbe applikált mozgásérzékelők azonnal értesítést küldenek a családtagoknak, gondozóknak, ha a cipő viselője elesik. A cipő maga, finom rezgéssel adja viselője tudtára, hogy a jelzés elment. A divatérzékeny francia fejlesztők rögtön 26 féle modellt dobtak piacra, az aranyosan csillogó párducmintástól a púderrózsaszínig, így is kérdés, vajon ki az, aki ugyanazt a cipőt viseli télen nyáron, a latyakos utcán és a szobában, nem is beszélve az éjszakákról. A cipőt havi 30 euros áron lehet „bérelni”. Az árban benne van az üzenetküldő szolgáltatás, és évi egy pár új cipő.

Ennél sokkal egyszerűbb megoldást jelentenek ugyanerre a problémára a riasztós nyakláncok vagy karkötők, amelyeknek rengeteg változata létezik. Ráadásul sokkal életszerűbb, hogy egy karkötőt folyamatosan viseljünk, mint az, hogy a nap 24 órájában ugyanazt a cipőt hordjuk. Persze, az is előfordul, hogy a karkötő hetek óta az éjjeli szekrényen pihen, mert a tulajdonosa egyszerűen elfeledkezik róla.

Nem gond, Aladin, az okoslámpa a feledékenyeknek is jó megoldás lehet. Már nem is meglepő: egy mozgásérzékelőről van szó, amely a megadott kontaktnak küld jelet, ha esést érzékel. Itt viszont az a probléma, hogy csakúgy, mint a biztonsági célú mozgásérzékelők, Aladin is csak egy bizonyos hatókörön belül lát.

A Lili Smart nevű fejlesztés valójában egy csomag, amely többféle funkcióval rendelkezik, és elsősorban olyan idősek életminőségének javítására fejlesztették, akik mentális betegségekkel, demenciával küzdenek. Havi 30 eurós szolgáltatási díjért 3 komponense van: Az elsőn keresztül az idősgondozók díjmentesen kommunikálhatnak a céggel szerződött egészségügyi szakemberekkel, konkrét helyzetekben segítséget, tanácsokat kaphatnak. A második elem egy nagyon egyszerű okosóra: ezt az idős ember viseli, a kijelzőn pedig megfelelő időközönként megjelenik egy pirula képe, így emlékeztetve a pácienst arra, hogy ideje bevenni a gyógyszert. A harmadik elem pedig egy mozgásérzékelő készlet. Az érzékelőket ezúttal nem a beteg viseli, hanem azokat különböző tárgyakra kell helyezni. Például a gyógyszertartóra, hogy jelezze a gondozónak, ha megmozdították. A hűtőajtóra, hogy lehessen tudni, a gondozott étkezik-e rendszeresen. Az, hogy az apró viselkedésbeli változások monitorozhatóak, illetve az egyszerű óra, jó ötletnek tűnik. Ugyanakkor az idősgondozásban jártas szakemberek szerint egy súlyosabb fokú demens betegnél például a pirula képe nem indít be semmiféle asszociációt, így teljesen felesleges. Amúgy a gyógyszerszedésre számtalan más applikáció is emlékeztethet, és mint a felmérésekből kiderült, ezek egyike sem vált még be demenciában szenvedő betegeknél.

A jószándék vitathatatlan, de még bőven van hová fejlődni. Az idősgondozásban dolgozók többsége úgy véli, nem ártana, ha a fejlesztésekbe a többnyire fiatal mérnökökből álló csapatok bevonnának néhány a technika iránt elkötelezett idős embert is. Nem elég ugyanis az időskori problémákról szóló statisztikákat ismerni: az idősek szokásairól, érzéseiről is többet kellene tudni. Empátia és a méltóság tisztelete: ez lenne az alap ahhoz, hogy egy amúgy hasznos kütyü széles körben elterjedhessen. Erre jó példa az a forradalom, amely az elmúlt időszakban a hallássegítő eszközök terén zajlott: míg a korábbi, amúgy jól működő, de óriási, kényelmetlen és ronda hallásjavító eszközöket a rászorulók többsége visszautasította, az apró, kényelmes és dizájnos készülékeket egyre többen viselik.

A mai 60 pluszos korosztály joggal büszke arra, hogy sokkal fiatalosabb, aktívabb, vagányabb, mint a korábbi generációk nagymamái. Egyre többen vallják: nem számít az évek száma, a lényeg a mentalitás. Nem az az „öreg”, aki elmúlt ennyi vagy annyi éves, hanem az, aki annak is érzi magát. Nagymama farmerban? Konditeremben? Túrázó, utazgató nyugdíjasok? 40 évvel ezelőtt ez teljesen elképzelhetetlen volt, ma viszont nem lep meg senkit. A 60 pluszos generáció egyetlen valódi Achilles-sarka a technika.

Hiába a vagányság, a jó kondi, a fiatalos külső, az ifjabbak menthetetlenül öregnek látják azt, aki nem halad a korral.

De mi is az a technofóbia? Ezt a kifejezést azokra használják, akik elzárkóznak attól, hogy megértsék, megtanulják az új technológiák használatát, illetve kifejezetten ellenségesek ezekkel szemben.

A technofóbok általában így érvelnek:

„Több energia megtanulni, mint amennyit ér. “

„Eddig is megvoltam nélküle, ezután sem fog hiányozni.”

„Nem akarom arra pocsékolni az időm, hogy megnézzem, mások mit ettek reggelire.”

„Az igazi újságokat szeretem. Kell a papír meg a nyomdafesték illata.”

„Nem akarom, hogy az egész világ személyes információkat tudjon rólam.”

„Nem biztonságos. Ellophatják a személyiségemet.”

„Hülyeség az egész.”

Csak egyetlen kérdés: Kipróbáltad? Nem? Akkor mégis mire alapozod a véleményed? Ezeknek a sommás ítéleteknek egyetlen közös alapja van: az ismeretlentől való félelem.

Szűkebb család, szélesebb körű társadalmi kapcsolatok, munka – az élet bármely területéről is legyen szó, menthetetlenül kizárja magát a vérkeringésből, aki nemet mond a fejlődésre. Csökken a kommunikáció, gyengülnek a kapcsolatok.

Pedig – ellentétben az idősödés fizikai jeleivel – a technofóbia nem jár elkerülhetetlenül az évek számának növekedésével. Választás kérdése csupán. Épp ezért visszafordítható.

Ez nem jelenti azt, hogy az összes appot, vagy szociális média platformot ismerni kellene. De azzal a döntéssel, hogy valaki legyőzi az idegenkedését a közösségi oldalakkal vagy okostelefonokkal szemben, vagy úrrá lesz az online bankolással kapcsolatos félelmein, máris kevésbé tűnik öregnek mások szemében.

Az abszolút kezdőknek ez jó alkalom arra is, hogy szorosabbra fűzzék a kapcsolatokat például az unokákkal. A fiatalok – az egészen fiatalok is – szívesen segítenek, ha olyan témában kérdezik őket, ami számukra is érdekes lehet.

A legfontosabb azonban mégiscsak az, hogy a számítástechnikai eszközök használatával egy új, sokkal kényelmesebb, színesebb világ nyílik meg a felhasználók előtt. Könnyebben hozzáférhetnek a világ híreihez, tarthatják a kapcsolatot a családtagokkal, barátokkal, régi munkatársakkal akár akkor is, ha a valóságban többszáz kilométer távolságban élnek, de az olyan hétköznapi dologok is egyszerűbbé válnak, mint például egy telefonszám kikeresése, egy útvonal megtervezése vagy akár a vásárlás.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a legkeményebb ellenállást is meg lehet törni, pár hónap után pedig az eszközök használata olyan rutinná válik, mint hajdan a tárcsás telefoné. A különbség az, hogy az okoseszközök mindig újabb és újabb lehetőségeket nyitnak meg a felhasználók előtt, így szinte minden napra jut egy „nahát!” élmény.

Aki nem féli, hanem okosan használja a technológiai fejlesztéseket, lépést tud tartani a korral, vagyis nem válik idejét múlttá, „öreggé” mások szemében.