Ennek is el kellett jönnie egyszer, még ha reménykedett is benne mindenki, hogy meg lehet úszni, de sajnos nem: a magyar munkaerőpiacra is kihatott a japán földrengés.
Harmincnégy dolgozóját bocsátja el esztergomi üzeméből az autóalkatrészek gyártásával és kereskedelmével foglalkozó Ryowa Hungary Kft. A hírt maga az MTI tudta meg a héten, méghozzá két, egymástól független, valamint rögvest névtelenséget is kérő forrásból. Az állami hírgyár információi szerint a társaságnál 70-80 ember dolgozott, tehát majdnem megfelezték az alkalmazottak számát. A létszámleépítést bejelentették a hatóságoknak, az elbocsájtottak pedig utolsó momentumként – a vállalat szándéka szerint – minden törvényes járandóságukat megkapják.
A nyilvánosan hozzáférhető adatok szerint a céget 2000-ben alapította a Mitsubishi Electric kereskedőcége, a Ryowa Corporation. Az esztergomi vállalkozás a Suzukinak szállít és gyárt elektronikus alkatrészeket. Egy példa arra, hogy ez mekkora veszteség: a nagykereskedelmi vállalat 2009-ben a 90. helyet foglalta el az 500 legnagyobb Magyarországon működő cég közül, éves nettó árbevételük meghaladta a 15 milliárd forintot.
Egy perc néma csönd.
A létszámleépítés tényét a Ryowa Hungary-nál ugyan nem cáfolták, de ennél sokkal többet ők sem tehettek hozzá, ugyanis maga a japán vezetés sem kívánt semmilyen egyéb információt közölni a sajtóval.
Igazából azt lenne jó tudni, és talán megérne még egy posztot, hogy valójában milyen károkat szenvedett Japán, mármint társadalmi szinten, és munkaerő-piaci szempontból is, bár ez a kettő szorosan összefügg, és nagyban meghatározza a távol-keleti országot – de mint a példából láttuk, ennek globális hatásai is vannak.
Sőt, továbblépve, nem árt majd módszeresen megvizsgálni, hogyan mászott ki a katasztrófa romjai alól a világ harmadik legerősebb gazdasága, és esetleg konkrét forgatókönyveket kidolgozni a jövőre nézvést. Mert ahogy a lassan közhellyé váló megállapítás mondja: nem az a kérdés, hogy történhet-e még egyszer ilyen hatalmas természeti csapás bármelyik ország lakóival – végső soron az emberiséggel – hanem csak az, hogy mikor…
