Akkor most nézzük a jó oldalát: ha Ausztriában síbaleset ér, kórházba kerülök, ám nem beszélek németül, sebaj! Simán megértem, mit beszélnek az orvosok, lazán eltrécselek a nővérkékkel. Ha Norvégiában megfázom, fáj a torkom, bedugul az orrom, és nem beszélek norvégul (mert sajna úgy sem), nem kell kézzel-lábbal mutogatnom, a gyógyszerésszel konzultálhatok magyarul.

És lesz ez még jobb is! Ha így folytatódik, a világ bármely pontján vígan megbetegedhetek. Hurrá!

Kivéve persze itthon.

Ha nem is szárnyas, de aktatáskás fejvadászok lepték el a magyar egészségügyet – erről szól minden híradás néhány napja. Viszik az orvosokat, az ápolókat, még a gyógyszerészeket is. Ők meg mennek. Aki nem, az időzített bombát szerkeszt, amit majd januárban aktivál. Legalábbis a leg kitartóbbak ezt tervezik.

Elsőként a Magyar Nemzet számolt be arról, hogy azok az orvosok, akik eddig még nem mentek el, és tulajdonképpen nem is nagyon akarnának, ügyvédi letétbe helyezték felmondó levelüket, amelyet akkor „aktiválnak”, ha december végére sem sikerül béremelést kiharcolniuk a kormánynál.

De nem csupán az orvosok fizetési borítékja lapos. Kong a kórházi kassza is. Ennyire.

Welcome to Hungary!

2013-ra – vagyis két éven belül – összeomolhat az egész magyar egészségügy, mondják a szakértők. Az államtitkár szerint a tendencia már 2002-ben elkezdődött, akkor lehetett látni, hogy az orvosok, egészségügyi dolgozók elvándorlása éveken belül tömeges méreteket ölt.

Kérdés persze, hogy ha azóta nem volt megoldás, most lesz-e? És ha igen, mi? Törvényi szigorral röghöz kötni őket? Nem túl szimpatikus, de sajnos, még mindig reálisabb, mint beérni a nyugati béreket, biztosítani az ottani munkakörülményeket.

Nekünk mi mard? Szorgosan tanulni a fejlődő országok nyelveit. Egyszer még érhet minket baleset itthon is, és akkor nem árt, ha megértjük a dokit. Addig meg reménykedjünk, hogy a harmadik világból nézvést még az is vonzó perspektíva, hogy valaki orvos legyen Magyarországon.