Poster Vickerse kiábrándult a felsőoktatási szektorból és a munkájával járó nagy nyomást sem bírja – itt az ideje, hogy váltson és keressen egy kevésbé stresszes munkakört?
Vickerse azon töpreng, hogy ragaszkodjon-e a felsőoktatási szektor által nyújtott karrierjéhez.
Vickerse egy érdekes kérdést vetett fel a fórumon. Sok idejébe és energiájába került, hogy eljusson oda, ahol most tart – de megéri-e ragaszkodni ahhoz, amiért keményen dolgozott, ha az nem teszi boldoggá?
2008-ban történelemből doktoráltam. Egy évig kutatómunkát végeztem (ezt nagyon élveztem, mert az anyaintézményemben dolgozhattam), egy évig munkanélküli voltam, jelenleg egyetemi tanárként dolgozom hét hónapja, szerződésem két évre szól.
A publikációimat elismerik, a PHD során végzett kutatásaim kapcsán könyvszerződést kötöttem. Látszólag nagyon jó irányba halad az életem. Valójában viszont gyűlölöm azt a szörnyű nyomást, ami a publikációim miatt nehezedik rám, illetve az erős munkahelyi terhelést, ami a tanszékem létszámleépítéséből fakad, továbbá elegem van a fogyasztás-orientált diákokból. Állandóan azt érzem, hogy a szabadidőmben is dolgoznom kellene, hogy jobban teljesítsek. Elvesztettem a kutatás iránt érzett vágyat és a kíváncsiságom is eltűnt. Folyamatosan fáradt és türelmetlen vagyok, megrémültem az újabb publikációs felkéréstől és a felajánlott honoráriumtól. Állandóan két alternatíva között őrlődöm: adjam fel a karrierem és keressek valamit, ami kevésbé stresszes és belefér napi 8 órába, vagy inkább tartsak ki és ragaszkodjak a jelenlegi életemhez. Mit gondoltok?
Kezden új karriert? | |
|---|---|
| 89.3% | Igen, a munka magánélet egyensúlya fontosabb! |
| 10.7% | Nem, maradjon ott ahol van és amibe már beletanult |
