A történelem során most először fordult elő Amerikában, hogy a munkaerőpiacon a nők vannak többségben. Ma már a legtöbb menedzser szintén nő. Az idén diplomázók közül 3:2 arányban vezet a gyengébbik nem. Hosszú évekig a nők előmenetelét az egyenjogúságért való küzdelem eredményeként tartották számon. De mi van akkor, ha az egyenjogúság nem a végső cél? Mi van, ha a modern, posztindusztriális társadalom egyszerűen a nőknek kedvez jobban? A nemek szerepe elképesztően megváltozott, aminek beláthatatlan hatása lesz a társadalomra.
Az emberiség kezdete óta a domináns szerepet a férfiak töltötték be. Most először a történelem során ez a gyakorlat megdőlni látszik – méghozzá sokkoló sebességgel. A kulturális és a gazdasági változások mindig felerősítik egymást. A korábbi egész világra jellemző fiúgyermek preferencia letűnőben van. Több évszázadon keresztül Dél-Korea a világ egyik legpatriarchálisabb országa volt. Azokkal a feleségekkel, akik képtelenek voltak fiúgyermeket hozni a világra szolgaként bántak; gyakran előfordult, hogy alkohollal mérgezték meg lánygyermeküket a szülők. A 70-80-as években az ipari forradalom révén a női munkaerőre is szükség lett. A nők beköltöztek a nagyobb városokba és tanulni kezdtek. A szalagmunkáról gyorsan szakképzettséget igénylő irodai munkára váltottak. A tradicionális rend darabokra hullott. 1990-ben törvényben rögzítették, hogy a nők is örökölhetnek és válás után felügyeleti jogot kaphatnak gyermekeik felett. 2005-ben a törvényszék elrendelte, hogy a nők saját nevükön is anyakönyveztethetik gyermeküket. 1985-ben még a nők 50%-a mondta azt, hogy feltétlenül fiúgyermeket szeretne szülni, míg 2003-ban ez az arány 15%-ra csökkent. Hasonló tendenciát figyelhetünk meg a többi gyorsan fejlődő országban is, például Kínában vagy Indiában.
Egy bizonyos pontig a változás mögött rejlő okok egyértelműek. A gazdasági siker kulcsa már nem a fizikai erőben és kitartásban rejlik, hanem a gondolkodásmódban és a kommunikációban. Azok az országok, melyek felnőtt lakosságuk egészének tehetségét kiaknázzák, sokkal sikeresebbek azoknál, akik csak a társadalom felére hagyatkoznak. 2006-ban 162 országban vizsgálták a nők gazdasági és politikai hatalmát. Néhány kivételtől eltekintve összességében azt állapították meg, hogy minél nagyobb hatalommal rendelkeznek a nők egy adott országban, annál sikeresebb gazdaságilag az a bizonyos ország. Miután ez az összefüggés bebizonyosodott, több mint 100 országban nemi kvótákat határoztak meg, hogy minél több nő kerüljön hatalmi pozícióba, ezáltal sikeresebbé téve az országot. Néhány háború által tépázott országban a nők felmentő seregként léptek be a politikába. Libériában, Ellen Johson Sirleaf elnök asszony választási kampánya során országát beteg gyermekként tüntette fel, akinek szüksége van az ő gondviselésére. Ruanda a népirtás után úgy próbálta begyógyítani sebeit, hogy parlamentjében elsőként a világon nők nyerték el a pozíciók többségét.
Mi van, ha a modern, posztindusztriális társadalom egyszerűen a nőknek jobban megfelel, mint a férfiaknak? A pszichológusok hosszú ideig úgy vélték, hogy az evolúció során kialakult nemi szerepek genetikailag kódolva vannak bennünk: a férfiak gyorsabbak és erősebbek és mindig is nekik kellett megküzdeniük az élelemért, ez a kódolt erő motiválja őket a Wall Street-en is; a nők úgy vannak programozva, hogy gondjukat viseljék az utódoknak, ami egyben gondoskodó és rugalmas természetet feltételez. Ez volt a természet rendje. De mi van akkor, ha a férfiak és a nők szerepe nem biológiailag kódolt szerepkör, egyszerűen a fejlődéshez ez a társadalmi rend járult leginkább hozzá. Mi van, ha ennek a kornak immár vége? Sőt mi több, mi van akkor, ha az új korszak a nőket preferálja?
Ezt az állítást nagyon könnyű bizonyítani. A nagy recesszió során 8 millió ember vesztette el munkáját Amerikában, ebből 75% férfi. A posztindusztriális gazdaságban nem számít a fizikai erő. Sokkal fontosabb a szociális intelligencia, a nyílt kommunikáció, a koncentrációs képesség, melyek inkább a női nem erősségei. Például Indiában a nők sokkal gyorsabban megtanulnak angolul, hogy a call-center-ek által kínált munkalehetőségeknek megfeleljenek, mint a férfiak. Kínában a magánvállalkozások 40%-a női kézben van. A piros Ferrari státuszszimbólumként funkcionál a női vállalkozók körében. Tavaly Izlandon megválasztották az első olyan női miniszterelnököt, aki nyíltan vállalja leszbikusságát - Johanna Sigurdardottir-t. Az elnök asszony elszántan kampányolt a férfi elit ellen és célul tűzte ki, hogy leszámol a ’tesztoszteron által uralt korszakkal’.
Igen, Amerikában még mindig vannak bérkülönbségek a férfi és a női munka között, ami a diszkriminációból adódik. Igen, még mindig nagyobb részt vállalnak a nők a gyermekek nevelésében. És igen, a társadalom legfelsőbb rétegét még ma is a férfiak uralják. De a gazdasági változásokat látva, ez a kor már a múlté.
Milyen lesz a nők által uralt társadalom? Halvány elképzelésünk azért már ma is lehet a dologról. Amerikában most először van a 30 és 44 évesek között több diplomás nő, mint férfi, ami a ’tradicionális’ családmodellt megváltoztatta. 1970-ben a család bevételéhez a nők 2-6%-al járultak hozzá, míg ma a családi jövedelem 42,2%-át a nők hozzák haza. 10 édesanyából 4 elsődleges kenyérkeresővé lépett elő. „Az a kérdés, hogy az anyák dolgozzanak-e vagy sem, már nem téma manapság, mivel a régi idealizált családmodell – apa dolgozik, anya otthon van – egész egyszerűen napjainkban már nem létezik,” – mondta Heather Boushey, az Amerikai Fejlesztési Központ vezetője.
