Bevallom őszintén, én eddig nem ismertem ezt a kifejezést. Számtalan cikk, tanulmány, nyilatkozat található a neten, amely alapvetően arról szól: a válságban, amikor munkahelyek szűnnek meg, új kitörési pontokat kell találni, sőt, mi több, új szakmákat kell kreálni ahhoz, hogy újra lendületbe jöjjön a gazdaság. Az a bizonyos kitörési pont pedig a zöld gazdaság lehet, vagyis „két legyet egy csapásra" módon egyszerre kell gyógyítani a környezetet és a munkaerőpiacot.

A jól ismert kék- illetve fehérgalléros kifejezésre azonban nem mindenben rímel a zöldgalléros kifejezés. Míg a régóta használt színek gyakorlatilag képzettség és munkakör szerint különböztetik meg a dolgozókat, zöldgalléros bárki lehet, a szerelőtől a kutató professzorig. A lényeg a szemlélet és a cél - mondja Szekeres Katalin a Manpower Magyarország kommunikációs vezetője. Vagyis a zöldgalléros munkásnak a fenntarthatóság, a környezetvédelem érdekében kell dolgoznia. Ebbe valóban sok minden belefér. Mondjuk, egy ökogazda, és a farmján dolgozó munkás. Egy mérnök, aki napelem rendszereket tervez, a gyártósor mellet dolgozó munkás, aki legyártja a paneleket, és a szerelő, aki felszereli. A kutató, aki a szennyvíztisztításban keres új utakat, és az, aki víztakarékos csaptelepeket gyárt. Vagyis nem számít, hogy az ember tudós, vállalkozó vagy betanított munkás, a gallér színe lehet zöld.

A zöldgallér kifejezést elsősorban a munkahelyteremtéssel kapcsolatban szokás emlegetni.  Tény, hogy a fenntarthatósághoz kapcsolódó iparágbakban világszerte óriási tartalékok vannak. És állítólag sok pénz is. Az ideális persze az lenne, ha előbb utóbb minden gallér színe zöldre váltana, és a meglévő munkahelyeken is érvényesülhetne a környezetbarát szemlélet.