Nem, nem egy akcióvígjáték címe. Újonnan feltűnt kifejezés, melyet a szociológusok használnak előszeretettel. Azokat a fiatalokat jelöli, akik huszas-, harmincas éveik derekán még mindig, vagy az iskolák elvégzése után már megint a szülői fészekben élnek.

Korábban ez leginkább az olaszokra volt jellemző. Ők voltak azok, akik felnőtt fejjel sem voltak képesek elszakadni a mama főztjétől.  Bár az angol koszt korántsem olyan vonzó, az ifjú felnőttek újabban Nagy Britanniában sem képesek elhagyni a szülői házat.

Az elhúzódó gyerekkor főként a fiúkra jellemző.  A friss statisztikák szerint a 25 és 29 év közötti férfiak negyede a szüleivel lakik. A nőknél ez az arány jóval alacsonyabb, bár így is magas: 13%-os.

A korai harmincasok között 10%-os a szülői házban élő fiúk, míg ennek fele, vagyis 5% az otthon maradó lányok aránya.

Nem kell különösebb fantázia, vagy szociológiai előképzettség  ahhoz, hogy kitaláljuk: az otthonmaradás oka alapvetően a fiatalokat sújtó munkanélküliség. A világon szinte mindenhol ők, vagyis a pályakezdők vannak a legnehezebb helyzetben. Ugyanakkor kutatók rámutattak arra, hogy nem lehet egyedül a munkaerőpiacot okolni. Hiszen azok közül is sokan maradnak a mama szoknyája mellett, akik dolgoznak. Van meleg étel, a hűtő tele, és nem kell lakbérre költeni. Ezek nyomós okok a maradás mellett.

Ez persze korábban is így volt. A mama-hotelt azonban fiatalabb korban cserélték feleség-hotelre. A tartós párkapcsolatok kialakításánakideje azonban jócskán kitolódott. Ezt mutatja az is, hogy még tíz éve is az volt a jellemző, hogy a fiatalok az egyik családból a másikba költöznek, vagyis a szülői házat a családalapítás miatt hagyják el, ma azok, akik kirepülnek, többnyire egyedül kezdenek új életet.

Nyilván a családalapításhoz is pénz kell. Kiszámíthatóság, biztonság, hiszen gyereket vállalni komoly felelősség. Vagyis visszatértünk a recesszióhoz, a munkanélküliséghez. Azt, hogy a jelenség oka nem elsősorban a “mai fiatalok” hozzáállásában keresendő, hanem alapvetően gazdasági okokra vezethető vissza az is bizonyítja, hogy a fiatal felnőttek a legnagyobb arányban a szegényebb, elmaradottabb régiókban térnek vissza bumerángként a szülői házba.