Kétségtelen tény, hogy a munkaerőpiacon ma a fiatalok vannak a legnehezebb helyzetben. Ráadásul hajlamosak arra, hogy rontsanak saját pozíciójukon. Hogy hogyan? A Forbes összegyűjtötte a legtipikusabb hibákat.

A húszas éveikben járókra jellemző leginkább, hogy az állásinterjúra nem megfelelő öltözetben érkeznek. Póló, sort, papucs. Nagyon laza, de állásinterjúra talán túlságosan is az. A másik véglet a túlöltözöttség. Csillogó ékszerek, túl erős smink. Ami állásinterjún kifejezetten tilos: kihívó, mélyen dekoltált felső, túl rövid szoknya, kényelmes sportcipő, vagy épp olyan topánka amiben járni is alig lehet. A megbízhatóságot sugalló, arany középút az ajánlott.

Bár a közösségi portálok használata már régen nem korfüggő, mégis a fiatalok azok, akik Facebookozás közben ritkán gondolnak arra, hogy esetleg leendő munkaadójuk is utána néz, kik is ők valójában. Sokszor többet megtud, mint amire kíváncsi. Fotók tömkelege lenge öltözetben, nem épp józanul, buli közben, vulgáris posztok és rossz helyesírás. Egyik sem teszi vonzóvá az álláskeresőt a munkaadó szemében.

A munkaadók 62%-a szerint egyenesen sértő, hogy a jelentkező úgy megy el egy állásinterjúra, hogy fogalma nincs arról, milyen céghez, milyen posztra jelentkezik. Pedig az internet ebben is segíthet. Könnyen utána nézhetünk a cégnek, elolvashatjuk az aktuális iparági híreket – így az interjúztató azt érzi, hogy a munkakereső számára nem csak egy a száz közül, hanem valóban felkeltette az érdeklődését.

Öt interjúztatóból három arra panaszkodik, hogy a fiatal munkakeresők nem tesznek fel kérdéseket. Ezzel azt a látszatot keltik, hogy valójában nekik tök mindegy, mit és hol kellene dolgozni, a lényeg az állás és a rendszeres jövedelem. Pedig a munkáltatók elkötelezett munkatársakat keresnek.

Mindehhez a munkaadók szerint a kelleténél nagyobb önbizalom járul. Persze nem kell nyuszinak lenni, de azért az mégis túlzás, ha valaki úgy keresi az első munkahelyét, hogy kapásból jobban tud mindent azoknál, akik évtizedek óta ott dolgoznak.