A képzetlenség, a szakértelem hiánya lenne az oka annak, hogy világszerte rengetegen vannak munka nélkül? A New York Times cikke igyekszik cáfolni ezt az egyre általánosabb vélekedést, amelyet többnyire vállalati vezetők hangoztatnak. Tény: vannak olyan minőségi álláshelyek, amelyek betöltetlenek. A “tehetség-hiány” emlegetése viszont a statisztikai adatok félre értelmezéséből és a cégek önzéséből fakad.

Áprilisban 3,8 millió új álláshelyet regisztráltak az Egyesült Államokban. Ez rengetegnek tűnik, főként Magyarországról nézve. Sokak számára ez a magas szám azt bizonyítja: ha az emberek megfelelő képzettséggel rendelkeznének, nem is lenne munkanélküliség, hiszen lám, csaknem négymillió embernek jutna új munkahely.

Igen ám, de közelebbről nézve a számok mégis mást mondanak. Egy egészséges gazdaságban rengeteg az új álláshely, miközben a munkanélküliség alacsony. A recesszió előtti időkben havonta átlagosan 4 és fél millió új munkahely jött létre Amerikában, 2000 decemberében pedig rekord számú, 5,2 millió.

A munkanélküliség az USA-ban áprilisban 7,5% volt, vagyis 11,7 millió ember keresett állást. Ez azt jelenti, hogy mindegy egyes meghirdetett álláshelyre 3,1 jelentkező jutott. A baj csak az, hogy a munkaerőpiac nem szupermarket. A munkanélküliség azokban az iparágakban a legjellemzőbb, amelyeket a leginkább súlyt a válság. Ezekben nincs is felvétel. Vagyis egyszerűbben fogalmazva, lehet, hogy három bányamérnök jut egy belgyógyász állásra.

A Wharton School menedzsment professzora szerint a helyzet még ennél is összetettebb. Valójában a még mindig gyengélkedő gazdaság az oka, hogy a munkaadók és a munkavállalók nem találnak egymásra. A nézet, miszerint nincs megfelelő ember, általában a felsővezetőktől származik. A HR-esek már mást mondanak. Szerintük akadna képzett jelentkező, ám jellemző a szakmai gyakorlat, munkatapasztalat hiánya. Ez korábban is így volt, de akkor a cégen belüli képzésekkel, tréningekkel megoldották, ma viszont erre egyre kevesebben költenek. A cégek részéről jellemző gondolkodás, hogy örüljön, aki munkát kap. Más szempontból nevezhetjük ezt költséghatékonyságnak is. Vagyis előfordul, hogy meglenne az ideális munkaerő, megfelelő képzettséggel, tapasztalattal, a cég azonban jóval kevesebb fizetést ajánl a elvártnál, ezért nem jön össze az üzlet. Összességében jellemző, hogy a vállalkozások vezetőinek egészen téves elképzeléseik vannak a munkaerő piacról. Azt gondolják, hogy mivel a munkanélküliség magas, a legjobb szakemberek szabadon kószálnak az utcán, és fillérekért elvállalnak bármit. Ez persze nincs így. De ennek sem a válsághoz, sem a magas munkanélküliséghez, sem a szakemberhiányhoz nincs köze.