Egy személyes önéletrajz első és utolsó mondataira emlékeznek a HResek a leggyakrabban. Vagyis arra, hogy ki hogyan mutatkozik be és, hogy mi a hobbija, amennyiben az az utolsó bekezdés. Sokszor előfordul, hogy ez utóbbi, vagyis a hobbi alapján döntenek úgy, hogy valakit behívnak egy állásinterjúra.

Sakkozik? Használja az agyát! Maratont fut? Kitartó! Kosarazik? Csapatjátékos! Csak néhány példa azok közül, hogy milyen sztereotip gondolatok jutnak az eszünkbe, ha valakiről ezeket halljuk. Bármennyire is azt gondoljuk, hogy sztereotip, a tapasztalat azt mutatja, hogy hasznos információ. A hobbi ugyanis nagyon sokat elárul arról, hogy kinek milyen képességei vannak.

Az önéletrajzok többsége az interneten található sablonok alapján készül. Az adatokra szorítkozik csupán. Valamilyen rendben, rendszerben tálalja az iskolai végzettségeket, munkatapasztalatokat és egyéb képességeket. Ugyanakkor nem tartalmaz semmiféle személyes információt, ami alapján el tudná dönteni az ember, hogy erre vagy arra a jelöltre kíváncsi inkább.

Mostanában ugyanis egyre fontosabbak azok az információk, amelyek alapján valódi képet lehet alkotni egy jelöltről. Nyelvvizsgája, diplomája gyakorlatilag bárkinek lehet, ezek alapján nehéz eldönteni, hogy valaki alkalmas-e egy pozícióra. A munkatapasztalat nagyon fontos, de az alapján sem lehet megmondani valakiről, hogy a legmegfelelőbb-e egy szervezetbe. A személyes beszélgetés alkalmával persze könnyű dönteni, de, hogy végül is kit hívnak be személyes beszélgetésre a sok egyforma CV gazdája közül, a hobbi sokat segíthet. 

Vagyis igen, a hobbiról igen is írni kell. Viszont gondosan meg kell válogatni, hogy ki melyik hobbiját osztja meg. Egy amerikai állásinterjún - hát hol máshol - egy jelölt azt mesélte, hogy számára küldetés, hogy meggyőzze az amerikaiakat arról, hogy a kutyahús jó. Ezt a térítő tevékenységét jelölte meg hobbinak. Nem segített.

Általában az a tény, hogy valaki a szabad idejét mivel tölti, tehát fontos információ. Add meg!!