Egy friss brit kutatás megállapította azt, amit mindenki tud, aki a reggeli dugóban álmosan siet a munkahelyére. A legtöbben elégedetlenek a munkahelyükkel. Nem is csoda, hiszen a megélhetési költségek növekedését még Nagy Britanniában sem követték a bérek, a munkahelyek biztonságáról már rég nem beszélhetünk abban az értelemben, mint szüleink idején, a munkakörök végletekig történő specializálásával pedig a legtöbb állás unalmasabbá vált.
Ugyanakkor nem lehet elégszer hangsúlyozni: az elégedett munkavállaló hatékonyabban dolgozik, több profitot termel a cégnek. Hogy mit lehet ezért tenni? Egy kis odafigyelés, néhány egyszerű lépés sokat segíthet!
Mindenkit fizess meg igazságosan! Igen, még a nőket is! Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindenkinek jól meg kell emelni a fizetését. Csupán arról van szó, hogy ugyanazért a teljesítményért ugyanannyi pénz jár a munkatársaknak, függetlenül például a nemüktől. Érdemes egy pillantást vetni a junior és szenior munkatársak fizetése közötti különbségre is. A szakadék mértéke itt sem feltétlenül arányos a teljesítménnyel. Vagyis a bérek meghatározásánál csak a teljesítmény lehet a szempont. Ha a munkavállaló nem érzi azt, hogy neme, kora vagy bármi más miatt diszkriminálják, könnyebben elfogadja azt, hogy esetleg az elvártnál kevesebbet keres.
Több rugalmasságot! Ha hiszünk a kutatásoknak, az elmúlt évek tendenciáinak, el kell fogadnunk, hogy a jövő a rugalmas munkavégzésé. Nem a hol, a mettől meddig számít, hanem a teljesítmény. Pszichológusok szerint egyébként, amikor azt érezzük, hogy mi magunk vagyunk felelősek azért, amit csinálunk, és nem más elvárásai szerint kell dolgoznunk, jobban teljesítünk. Nem is beszélve arról, hogy rengeteg energiát, bosszankodást lehet megspórolni, ha kimarad a mindennapos ingázás és a vekkerpánik. A rugalmas munkavégzés persze nem jön be mindenkinek. Alapvető követelmény ugyanis, hogy az alkalmazottnak legyen megfelelő önkontrollja. Ha valaki azt szokta meg, hogy kilenctől ötig folyamatosan a főnök utasításait követve, állandó ellenőrzés alatt dolgozik, nehéz megszokni a szabadsággal járó önállóságot, felelősséget.
Kezeld megfelelően a szerződéses munkatársakat! Egyre több az olyan cég, amely egy-egy nagyobb projekt esetén nem bővíti hagyományos módon a csapatát, hanem az adott feladatra, meghatározott időre szerződik a dolgozókkal. Komoly feszültségeket szül azonban, hogy a szerződéses munkatársakat egészen máshogy kezelik, mint az állandó csapatot. Márpedig ha produktivitást várunk, valamit cserébe nyújtani kell. A korrekt szerződés az alap, de emellett a képzés, tréning, a korrekt fizetés is számít. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy egy szerződéses munkatársnak a pár hónapos megbízás lejártával nagy segítséget jelenthet egy jó ajánlólevél.
Ugyanez igaz a részmunkaidős munkavállalókra. A cégek hajlamosak arra, hogy például a félállásban dolgozó anyákat elsősorban anyaként kezeljék, pedig ők a cégnél munkavállalók. Lehet, hogy csak napi négy órában, de ahhoz, hogy ezalatt az idő alatt valóban jól teljesítsenek, ugyanolyan támogatásra, elismerésre és arányos bérezésre van szükségük. A részmunkaidő a legtöbbször csak egyetlen lépcsőfok a karrier létrán. Ha az egyébként kiválóan dolgozó munkavállaló azt érzi, hogy nem becsülik meg, továbbáll. Pedig lehet, hogy pár év elteltével szívesen maradna teljes munkaidőben is. Ilyenkor sokkal olcsóbb és hatékonyabb lenne őt alkalmazni, mint valakit felvenni az utcáról, hiszen ismeri a céget, a munkafolyamatokat, a vállalati kultúrát, a kollégákat és az elvárásokat.
Figyelj arra, mit szeretnének valójában a munkatársak! Nem! Nem nagyobb irodát, vagy hangzatosabb titulust! A felmérések szerint a munkavállalók rugalmasságra, megbecsülésre, elismerésre, előrelépési lehetőségre vágynak. Ezek mind emberi dolgok. Vagyis a munkavállalók nem robotok. Ha robotként kezelik őket, elkerülhetetlen a rövidzárlat.
