A Nagy-Britannia Unióból történő kilépéséért kampányolók célkeresztjében a „lengyel vízvezetékszerelők” és az „olasz baristák” álltak, vagyis azok a főként kelet- és dél-európai bevándorlók – köztük szép számmal magyarok - , akik a jobb megélhetés reményében választották a szigetországot. A Brexit hívők tábora abban a reményben szavazott, hogy az európai bevándorlók egyik percről a másikra pakolnak, és hazamennek.
Arról felesleges több szót ejteni, milyen – súlyosan negatív – következményei lennének ennek a brit gazdaság szempontjából, amire a kilépés párti szavazók nem gondoltak. Az viszont egészen biztos, hogy nem merült fel bennük: a bevándorlók száma a következő két évben tovább növekszik, méghozzá a jóslatok szerint minden eddiginél nagyobb mértékben.
Phil Woolas, aki Gordon Brown miniszterelnöksége idején a bevándorlási ügyekért felelt, arról beszélt a Mirrornak adott interjújában, hogy a bevándorlási szabályok szigorítása minden esetben a migráció hirtelen megugrását okozza a bevezetést megelőző időszakban. Márpedig ez az időszak most elég hosszú, minimum két év. Ez idő alatt a volt miniszter szerint a legóvatosabb számítások szerint is minimum félmillió európai bevándorlóval kell számolni.
2008-ban az akkori brit kormány szigorította a bevándorlási szabályokat. Akkor az alacsonyan képzett, nem Uniós tagállamból származó állampolgárok számára nehezítették meg a bevándorlást. Bár a törvény elfogadása és életbe lépése előtt jóval kevesebb idő telt el, mint amennyi most várható, az „utolsó lehetőséget” rengetegen használták ki.
A másik nagy roham a brit állampolgárságért várható. Öt év folyamatos kint tartózkodás és munkaviszony után ugyanis ezt igényelhetik a külföldiek. A hírekből azonban egyelőre az látszik, hogy a bizonytalanság óriási az Egyesült Királyságban élő külföldiek körében. Míg egyesek kivárnak, és abban bíznak, hogy az ő életükben nem hoz igazán nagy változást a Brexit, mások a fokozódó gyűlölethullám miatt azon gondolkodnak, az Európai Unió melyik tagállamában próbáljanak újra szerencsét.
