Különleges kiállítással ünnepelték tavaly a Valentin napot Londonban. Fotók, videók és történetek – mi másról? – a szerelemről. Ami a kiállításban igazán szokatlan volt, hogy idős, 75 és 95 év közötti emberek osztották meg a közönséggel, mit jelent nekik a szerelem.

„Ha egyszer igazán szerelmes lettél valakibe, soha nem lehetsz túl rajta.” – mesélte a 86 éves Kaithleen. „Lehet, hogy régimódi vagyok, de szerintem az életben egyetlen igazi nagy szerelem létezik.”

Kaithleen mindössze 41 éves volt, amikor elvesztette szerelmét. „A karjaim közt halt meg. Soha nem felejtem el. Azt mondják, az idő minden sebet begyógyít. De nem. A magány egyre nehezebb.”

A 91 esztendős Harry visszaemlékezése szerint, amikor először megpillantotta leendő feleségét, azonnal beleszeretett. „Nagyon élveztem a házasságomat. Minden egyes nap boldogságban telt. Amióta meghalt, nincsenek boldog napjaim. Azt hiszem, már nem is lesznek.”

Harry 16 évesen találkozott először későbbi feleségével. A kisfilmben azt az emléket idézte fel, amikor, még tinédzserként, körbetáncolták a nappalit. „Nem is tánc volt, sokkal inkább toporgás. A feje a vállamhoz simult. Később is sokat táncoltunk így, a lányunk néha rajta is kapott minket. Hát így éltünk mi. Imádtuk egymást! Amikor meghalt, úgy éreztem, tőrt döftek a szívembe. Ez a tőr azóta is itt van.”

Sidney házassága ennél viharosabb volt. Tíz év után otthagyta a feleségét. Aztán visszatért hozzá. „Szerencsés vagyok, hogy visszafogadott, és összesen 62 évet éltünk együtt.” Az első találkozás 1943-ban, a második világháború idején történt. „Egy vonaton láttam meg.” – meséli a most 90 esztendős Sidney. „Nem tudtam, hogy láthatnám újra. Azt találtam ki, hogy ellopom a táskáját, hogy aztán visszavihessem neki. Így is történt. Szép kezdet egy szerelemhez, nem?”

Sidney szerint hazugság, hogy létezik szerelem, amelynek minden napja csodás. „Nekünk megvoltak a hullámvölgyeink.”

„Ne házasodjatok! Nem érdemes egy darab papír miatt aggodalmaskodni. Utazzatok, lássatok világot! Legyetek szerelmesek, neveljétek fel a gyerekeiteket. A papírokkal foglalkozni utána is ráértek.” – tanácsolja a 90 esztendős úr a mai fiataloknak. „A legnagyobb kincs, amit a szerelemtől kaptam a fiam, a lányom és az unokáim.”

A 81 éves Joan története arról szól, hogy a visszautasítástól való félelem hogyan vezetett odáig, hogy kizárta a szerelmet az életéből. „Folyton csak dolgoztam. Közben állandó félelem volt bennem, hogy becsapnak, csapdába kerülök. Soha nem mentem férjhez.” Joan azt mondja, egy dolgot bán igazán, azt, hogy nincsenek unokái. „Csakis az én hibám. Én toltam el magamtól a szerelmet.”

A kiállítás a Contact Elderly nevű alapítvány ötlete alapján született. Az alapítvány már 1965-ben is teadélutánokat szervezett 75 év feletti, magányos embereknek. Céljuk azóta is változatlan. Az szeretnék elérni, hogy az idősek ne szoruljanak a társadalom peremére. A kiállítás is azt a célt szolgálta, hogy lebontsa a fiatalabb generációkban az idősebbekkel szemben élő előítéleteket.