Ahhoz, hogy valakit felvegyenek egy-egy munkára a szakmai tudáson kívül sok egyébre is szükség van. Például olyan értelmezési képességre, amely néhány ember tudását úgy látszik, messze meghaladja. Az még elmegy, hogy nem statisztikai pontossággal határozzák meg paramétereiket, de az iskolai végzettség meghatározásánál talán mégiscsak kevés az az információ, hogy „van”. Tapsi-tapsi, van iskolai végzettsége. Netalán általános iskolai, vagy merészelhetünk itt többet is gondolni esetleg?

Vagy itt egy másik, megesett sztori: a családi állapotra vonatkozó kérdések nehézségi foka az iskolai végzettséggel egy szinten van, így jogos lehet a döbbenet, ha olyan emberrel találkozunk, aki nemcsak beavat a kapcsolati állapotába, hanem értékeli is azt: „jó”. No komment…

Végezetül a non-plus-ultra kategória, amely bebizonyítja, hogy vannak még tisztességes lányok a mai világban. Elég sok helyen kérnek erkölcsi bizonyítványt egy-egy cégnél, amelynek beszerzése viszonylag egyszerű dolog, némi adminisztrációval jár(na). Főszereplőnk, egy 18 éves lányka azonban kicsit túl komolyan vette magát: arról, hogy ő erkölcsileg teljesen „rendben van”, egy nőgyógyászati igazolást vitt a reménybeli munkáltatójának. A papír igazolta, hogy szűz, kicsi lánykánk pedig elégedetten vette tudomásul, hogy teljesítette a feltételeket… Arról persze nem szól a fáma, hogy végül alkalmazták-e a kedvest, és ha igen, meddig volt érvényben az erkölcsi bizonyítványa…