Az ONYF levele – részletesen foglalkozik - mind a kötelező és kiegészítő befizetések utáni reálhozam, mind a tagdíj kiegészítés visszatérítéséről, amely az állami nyugdíjrendszerbe visszalépőket illeti meg.

Különböző fórumokon tallózva megállapítható, hogy az érintettek jelentős része nincs tisztában azzal, hogyha a visszalépést választja, mi is az, ami neki „visszajár”. Sokan tévesen úgy gondolják, hogy átlépéskor az eddigi befizetések teljes hozamát megkaphatják, holott valójában nem erről van szó, annak csak töredékét – a reálhozamot – rendeli a törvény kifizetni. Ez a tévedés azonban sok pénztártagot ösztönöz a visszalépésre, ezért szükséges, hogy tisztázzuk, mennyi is az annyi?

A 2010. évi CLIV. törvény 16. §-a alapján a „magánnyugdíj-törvény” (1997. évi LXXXII. törvény, továbbiakban Mpt.) 4. § (2) bekezdése az alábbiakkal bővült:

„zsk) visszalépő tagi kifizetések: a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépés esetén a tag jogosult a követelésének részét képező egyéniszámla-egyenleg tagdíjbefizetése alapján kiszámított, a zsj) pontban meghatározott hozamgarantált tőke összege feletti összegének és a pénztártagságának ideje alatt befizetett tagdíj kiegészítés összegének felvételére, vagy annak önkéntes kölcsönös nyugdíjbiztosító pénztárnál vezetett tagi számláján, vagy a társadalombiztosítási rendszerben létrejövő egyéni számláján történő jóváírásra.”

A fenti rendelkezés alapján a visszafizetendő összeg megállapítása két lépcsőben történik:

1. meg kell állapítani (átlépő tagonként) a hozamgarantált tőke összegét

2. akinek ennél több gyűlt össze egyéni számláján, az a különbözetet felveheti

Lássuk először a fogalmakat:

• A hozamgarantált tőke a vonatkozó jogszabály szerint a tag egyéni számláján jóváírt kötelező és kiegészítő tagdíjbefizetéseknek a KSH által közölt, adott hónapra vonatkozó fogyasztói árindexek (infláció) szorzatával növelt összege. Nagyon leegyszerűsítve a hozamgarancia biztosítja a tag befizetései vásárlóértékének megőrzését.

• Reálhozam: A hozamgarantált tőke összege feletti rész, érthetőbben a kötelező és kiegészítő tagdíjbefizetések hozamának infláció feletti része.

• Kötelező tagdíj: az az összeg, amelyet a pénztár tagja, a pénztár számára köteles megfizetni a Tbj. által kötelezően megállapított mértékben.

• Kiegészítő tagdíj: az az összeg, amellyel a kötelező tagdíjat maga a pénztártag (saját) vagy a pénztártag javára más szervezet (munkáltatói) kiegészíti.

Ha alaposabban megvizsgáljuk a fent idézett Mpt. 4. § (2) bekezdés zsk) pontja alapján , hogy a visszalépő tag mit is kaphat vissza, az alábbi meglepő dolgot tapasztaljuk:

• Visszakapja a kötelezően levont tagdíj infláció feletti hozamát (reálhozamát) (ábrán: 1C)

• Megkapja az önként vállalt (kiegészítő) tagdíj nominális értékét (ábrán: 2A)

• Visszatérítik neki az önként vállalt (kiegészítő) tagdíj infláció feletti hozamát (reálhozamát)(ábrán: 2C)

• Nem kapja vissza a tag, azaz a társadalombiztosítási rendszerben landol az önként vállalt (kiegészítő) tagdíjának azon hozama, amely fedezi a pénz inflációs értékveszteségét (ábrán: 2B). Mindezt annak ellenére, hogy a törvényhozó úgy gondolta – nagyon helyesen – hogy az önként vállalt tagdíjak nem kerülhetnek át az állami rendszerbe „ex lege”, a tag beleegyezése nélkül, hiszen az a befizetés nem hiányzott soha az állami rendszerből, ez tisztán a tag saját, vagy munkáltatója döntésén alapuló hosszú távú megtakarítása, quasi bankbetétje volt. A munkáltató sokszor akár cafeteria rendszer keretében vállalt a tag után kiegészítést. Épp ezért meglepő, hogy miért alakították a szabályokat ki úgy, hogy ezeknek „bankbetéteknek” az inflációt el nem érő hozamát nem kaphatja vissza az, aki a társadalombiztosítás állami formáját választja. 

(A szemléletes ábrát a Promontor blogon találtuk, , míg az összefoglaló a nyugdijsegitseg.blog segítségével jött létre: köszönet érte)