Már csak pár nap, és akár Berlinbe is elugorhatunk egy esélyes állásinterjúra! Májustól a bevándorlók előtt is megnyitja kapuit a német és az osztrák munkaerőpiac. Rohanjunk azonnal, vagy azért ennél nehezebb dolgunk lesz? Valamint: utálni fognak-e minket, mint akik elvesszük a kenyeret a tisztességes német munkanélküliek elől, akiknek jobbára az a munka volt büdös idáig is, amit mi azért még szívesen elvégzünk?

A válasz: nem. Ne rohanjunk azonnal, mert mégiscsak egy, akár az egész életünket fenekestől felforgató döntést kell meghozni. Először talán érdemes egy számológéppel, egy ceruzával, meg egy papírral, vagy a gép elé leülni, és kiszámítani az összes fontosabb felmerülő költséget, a várható bevételt, és sokaknál még csak ezután jön a neheze: elfogadtatni a családdal, hogy most egy ideig magukra maradnak, amíg apa/anya elutazik a messzibe dolgozni. Egy egész pereputty költöztetése is megoldás, csak még sokkal bonyolultabb…

Mindezeken túl viszont remek lehetőségnek tűnik az új engedmény nyugati barátainktól, hiszen például mindenki tisztában van a hazai bérek szintjével. De vajon megmarad-e ilyen csodásnak ez a lehetőség akkor is, amikor kopasz, Lonesdale-dzsekis, eltakart arcú fiatalok várakoznak ránk a sötét utcasarkon?

Ich bin ein Berliner! Bist du auch?

Nem fognak – ennek legalábbis elenyésző a lehetősége. Természetesen sok német állampolgárnak nem felhőtlen és őszinte a mosolya, de az előzetes felmérések alapján nekünk, magyaroknak van a legkevesebb félni valónk. A munkaerőpiac májusi megnyitásával nagyszámú bevándorlót vár Kelet- és Közép-Európából a német IFO gazdaságkutató intézet elnöke. Az osztrákok 71 százaléka, a németeknek 67 százaléka vár egyértelműen negatív hatásokat.

Hans-Werner Sinn úgy véli, hogy május 1-től sok szakmunkás is érkezik, olyanok, akiket eddig hiába kerestek a gazdasági konjunktúra nyomán már munkaerőhiánnyal küzdő német cégek. A bevándorlás a szociális rendszeren is segít - véli Sinn, aki szerint a vendégmunkásokat már évek óta fogadó Nagy-Britannia példája is azt mutatja, hogy nem betanított munkások érkeznek, hanem képzett munkaerő. A németeknél borúlátóbban és kevésbé tájékozottan tekintenek a május 1-i munkaerőpiaci nyitás elé mint az osztrákok, ugyanakkor mindkét országban a lehetséges érkezők közül a magyarokat látnák a legszívesebben.

A felső-ausztriai IMAS-intézet két országban végzett februári felmérése szerint, míg az osztrákok 71 százaléka, a németeknek csak 67 százaléka vár egyértelműen negatív hatásokat. Németországban a kifejezetten optimisták aránya is nagyobb: 16 százalék egyértelműen pozitív változásokra számít, ez az arány Ausztriában csak 12 százalék. Az IMAS ugyanakkor azt is megkérdezte, hogy mely országok munkavállalóit látnák legszívesebben a két országban. Az Ausztriában megkérdezettek 18 százaléka tette a magyar munkavállalókat az első helyre, majd a szlovének következnek 17 százalékkal, és a horvátok 15 százalékkal. A németeknél 27 százalékot kaptak a magyarok, illetve a lengyelek.

Harc az arcokért

A német szövetségi munkaügyi hivatal (Bundesagentur für Arbeit, BA) egyébként úgy látja: a német gazdaságnak egyértelmű előnyt jelent a szabad munkavállalás. Heinrich Alt, a BA igazgatótanácsának tagja szerint egy olyan országnak, ahol csökken a munkaképes korú lakosság száma, nagyon is jól jön az új munkaerő. „Az első hullám után a bevándorlók száma a következő években folyamatosan csökken majd” – nyugtatta meg a hivatal képviselője a német dpa hírügynökség újságíróit. 

Heinrich Alt úgy látja: a nyugat-európai országok már egyenesen versenyeznek egymással a kelet-európai munkaerőért. Azt ugyanakkor elismerte, hogy a korlátozások felszámolása hordoz némi kockázatot a német munkaerő-piacra nézve, de ezek szerinte kezelhető keretek között maradnak. A bevándorló kelet-európai munkavállalók megfoszthatják például a szakképzetlen munkaerőt és a tartós munkanélkülieket az elhelyezkedés lehetőségétől. Erre a megnövekedett "konkurenciaharcra" a munkaközvetítőknek és a munkaügyi hivataloknak meg kell találniuk a megfelelő választ, mégpedig a tartós munkanélküliek képzésével és felkészítésével. "Ha egységes gazdasági térséget akarunk, akkor annak része a szabad munkavállalás is" – érvelt keményen a tisztviselő – ugyanis ez azt jelenti, hogy a kényelmes napok kora a németeknél is lejárt.

Hova rohanjak?

Végezetül nem árt tudni azt sem, hogy várhatóan mely városokat érdemes célba venni. A hallei gazdasági kutató intézet (Institut für Wirtschaftsforschung Halle, IWH) szerint a határok lebontását követően a lengyel munkavállalók elsősorban a nagyobb német ipari központokat veszik célba, például Köln térségét, a Ruhr-vidéket, a Rajna-Majna vidéket, Stuttgartot, Münchent és Berlint. Az IWH szerint Kelet- és Közép-Európából évente mintegy 250 ezer munkavállaló települ át Nyugat-Európába.

(A képek csak illusztrációk, és semmilyen formában nem tükröznek semmilyen ostoba nézetet, kivéve, azaz elfogadva annak a valószínűségét, hogy az általunk a humor kategóriájába sorolt asszociációk másban az ostobaság látszatát keltik.)