Egy amerikai tanulmány szerint a kertészkedés az a mozgásforma, amely a legjobb hatással van az idősebb korosztályhoz tartozó hölgyekre.

A kutatás során olyan hölgyeket vizsgáltak, akik legalább hetente kétszer 50 percet kertészkedéssel töltöttek. Mindössze 7 hét után a résztvevők derék- és csípőbősége csökkent, az állóképességük nőtt. Javult a kedélyállapotuk, fejlődött a problémamegoldó képességük és a kézügyességük. A nem kertészkedő kontrollcsoport tagjainál nem volt kimutatható fejlődés egyetlen területen sem.

A nyugdíjasok többsége a nap 80%-ában ül. Egy új kutatás szerint azonban, ha legalább hetente kétszer 50 percet palántázással, növények ültetésével, viráglocsolással töltünk, drámai mértékben javíthatunk az állóképességünkön, kitartásunkon és az agyműködésünkön. Sőt! Hét hét után éppen a legkritikusabb testrészeknél, vagyis a has- és csípőtájékon figyelhetünk meg fogyást.

A kutatók egy idősotthonban rögzítették megfigyeléseiket. A bentlakó hölgyeket két csoportra osztották. Míg 24-en heti két alkalommal kertészeti foglalkozásokon vettek részt, 26-an – ők voltak a kontroll csoport – kimaradtak belőle.

A program indulása előtt mindkét csoport tagjait alaposan megvizsgálták, hogy aztán a hét hetes program után az előtte-utána eredményeket össze tudják hasonlítani.

Az első csoportba tartozók olyan feladatokat kaptak, mint a kerttervezés, ágyások kialakítása, növényjelölő táblák készítése, növények átültetése, gyomlálás, locsolás vagy éppen virágcsokrok kötése és kerti party szervezése.

A feladatokat úgy határozták meg, hogy alacsony, illetve közepes intenzitású fizikai aktivitást kívánjanak a résztvevőktől.

Annak ellenére, hogy a programban a hangsúlyt nem az intenzív, megerőltető mozgásra fektették, 15 hét után a résztvevők mindannyian fogytak, míg a kontroll csoport tagjainak csípő- és derékbősége ez idő alatt is gyarapodott.

A kertészkedő nők izomtömege a program idején nem csökkent, míg a kontroll csoport tagjainál mérhető volt az izomtömeg veszteség.