Amennyiben most is éppen munkát keresel, akkor valószínűleg a keresés tovább tart, mint remélted. Nem kizárólag a recesszió vétkes a dologban – az álláshirdetésekre egyre könnyebb jelentkezni online is, ezért ugyanarra az állásra több százan jelentkeznek a világ minden tájáról. Az álláskeresés rövidtávfutásból maratoni futássá változott.
Mivel a munkakeresés egyre hosszabb időt vesz igénybe, az emberek nagy része frusztrálttá és kiábrándulttá válik emiatt. Sok munkáltató automatikus rendszert használ a pályázatok kiselejtezésére, mely személytelenné és áthatolhatatlanná teszi a rendszert.
Hogyan őrizzük meg lelki erőnket ebben a kedvezőtlen környezetben? Megkérdeztem néhány embert ezzel kapcsolatban. Lila marketing szakemberként keres munkát Athénban (ezen a munkaerő-piacon szinte lehetetlen munkához jutni).
A legjobb tanács, amit Lila javasolni tudott az, hogy uralkodjunk az érzelmeinken. A negatív hozzáállás, a cinizmus, és a lehangoltság ellenünk dolgozik. Amennyiben saját magunkkal sem tudunk békét kötni, az mindenképpen meglátszik az interjún, véli Lila. Ne gondoljuk, hogy könnyű eljátszani az életörömet és a lelkesedést. A legtöbb interjúztató megérzi valódi érzelmeinket.
Folyamatosan tereljük pozitív mederbe gondolatainkat, koncentráljunk és maradjunk energikusak. Ez bizony nem egyszerű feladat a több millió hosszú távon munkanélküliként élő embernek. Az alábbiakban néhány jó tanács, ami segíthet ebben az elutasító világban:
Legyél önmagad menedzsere. A munkakeresés önmagában is teljes munkaidős feladat, ezért fontos a jó időbeosztás. A rossz vezető mindig elégedetlen, lehetetlen célokat tűz ki, majd leszúrja embereit, mert nem sikerült elérni azokat. Ehelyett elérhető, értelmes heti lebontású célokat kell kitűzni az álláskeresést és jelentkezéseket illetően. Jutalmazd meg magad, ha sikerül elérni a kitűzött célt vagy valamilyen nehéz feladattal megküzdeni. És soha ne ostorozd magad azért, mert valamit rosszul csináltál vagy keveset tettél, ez a rossz vezető tipikus hibája. Körülötted az emberek valószínűleg jó menedzserek – kérj tőlük segítséget, támogatást.
Ne várj ölbe tett kézzel, csinálj valamit. Ez azt jelenti, hogy menj el otthonról. Tanulj valamit. Csatlakozz valamilyen szakmai csoporthoz. Ezek a csoportok általában speciális kedvezményt biztosítanak a munkanélküliek számára. Vállalj önkéntes munkát. Húzz ki pár dolgot a listádról. Csinálj bármit, ami kibillent a depresszióból, megtanít valami újra, új emberekkel hoz össze, és valószínűleg egy új sorral bővíti önéletrajzodat.
Ne ülj fel a hullámvasútra. A legtöbb ember minden bizalmát egy munkába veti, és nem is keres tovább, ha részt vett egy interjún. Később, amikor kiderül, hogy mégsem rá esett a választás, még mélyebb depresszióba zuhan, mint azelőtt. Ekkor még jobban kell küzdeni, hogy újra motiváljuk magunkat valamivel. Ezt én „hullámvasút effektusnak” nevezem - ha csak egy lehetőségre számítunk, majd csalódunk, érzéseinket az alábbiak szerint ábrázolhatjuk:
Viszont ha folyamatosan új pályázatokat nyújtasz be, kevésbé leszel depressziós egy elutasítás miatt, hisz még a többi lehetőség nincs lejátszva és nem érzed azt, hogy mindent elölről kell kezdeni:
Tartsd magad a napi rutinhoz. Úgy oszt be az idődet mintha dolgoznál. Alakíts ki egy általános időbeosztást a feladatok elvégzésére: új lehetőségek keresése, nyomon követés és jelentkezés új állásokra. Jobban fogod érezni magad, ha a keresést is munkának tekinted. A napi és heti időbeosztás kiküszöböli a céltalanság érzését, ami nagyon fontos a munkakeresés során.
Végezetül idézném Lila gondolatát arról, hogyan tudjuk megőrizni lelki erőnket a munkakeresés során: „Emlékeztesd magad arra, hogy vannak, akik szeretnek téged és Te is szeretsz másokat. A pozitív érzés, hogy szerethetsz és szeretve vagy csodákra képes. Ez óriási biztonságérzetet nyújt a vihar kellős közepén.”
