Pénzről és altesti folyamatokról nem beszélünk terített asztalnál. Ez alap. Ebből a kettőből egyenesen következik, hogy politikáról sem. Ugyanez vonatkozik a munkahelyekre is – állapította meg a jobinfo, amelyre hivatkozva a mai nap közölt egy cikket.
„A szakértők szerint érdemes semleges kívülállónak mutatkozni, és lehetőség szerint elkerülni a direkt vitát. A legtöbb ember ugyanis csak beleolvas a napi sajtóba és úgy alakítja ki véleményt, de konkrét rálátása nem biztos, hogy van az eseményekre.” – idézi egy középvezető véleményét a cikk. Szóval, hiányzik a rálátás. A ráérzés pedig nem számít. A laposabb zseb, az adózott keresett adójának az újabb adója smafu. Nem értesz hozzá, ne beszélj róla. A politika a nagyfiúk dolga.
Különösen vigyázni kell az online jelenléttel. A közösségi portálokon ugyanis könnyen kiderül hovatartozásunk, ha valaki megnézi az ismerőseinket, vagy azt, hogy mit like-oltunk, vagy kommenteltünk.
A jótanács, mely szerint kívülállónak kell maradni, nehezen betartható: „Problémásabb eset, ha egy állásinterjún merül fel a kérdés, bár nem szabadna, hogy felmerüljön. Egyes profibb fejvadászok, különösen akkor, ha egy cég munkatársai nagyon A vagy nagyon B vagy éppen nagyon C oldalon állnak, diplomatikusan rákérdezhetnek erre is. Persze nem azt kérdezik meg, hogy legutóbb kire szavaztunk, de "mit gondol arról, hogy..." jellegű kérdésekből sok mindenre lehet következtetni. Mindez nem ellenünk, időnként értünk van...” Értünk??? Nem értem… Persze vannak, akik igen. Az utóbbi időben ugyanis nem egy olyan életrajzzal találkoztam, amelyben a pályázó gondosan feltüntette az egyéb készségek és kompetenciák rovatban, hogy mely párt helyi szervezetének a tagja.
No persze vitát provokálni ezzel együtt nem érdemes. Már csak azért sem, mert Magyarországon négy évenként választásokat tartanak. Érdekes adat, de a választások után készült felmérésekből mindig kiderül, hogy a győztesre sokkal többen szavaztak, mint ahány szavazatot valójában kapott. Vagyis vannak örök kormánypártiak, mint ahogy örök ellenzékiek is. Ezért aztán lehet, hogy aki ma bőszen bólogat, holnap éppen azért támad ránk, mert tegnap még mi is vele bólogattunk.
