A liftben

Ismered azt a fickót a liftből, akivel minden reggel együtt utazol? Lehet, hogy ő a következő főnököd!

Eric Chennel megtörtént. Minden reggel nagyjából ugyanazzal a társasággal liftezett munkába menet. Laza biccentés, semmi több. Aztán egy reggel Chen egy olyan táskával utazott, amelyen aktuális munkaadójának logoja is szerepelt. Az egyik fickó a liftből beszélgetni kezdett: ott dolgozol? Mi a feladatod? Mik a céljaid? Bár ekkor még Chen nem sejtette, ez egy rövid, de velős állásinterjú volt. Egy hét múlva már a liftes pasas biotechnológiai kutató cégénél dolgozott.

Étteremben, várakozva

Jean Tobin közös ebédet beszélt meg egy ismerősével. Besétált az étterembe, és pásztázni kezdte az asztalokat. A tanácstalan keresgélést látva leszólította egy kisebb társaság. „Te vagy Sarah?" „Nem, de miért?"  Kiderült, Saraht interjúra várják, de késik. Jean viszont ott van. Hát beszélgetni kezdtek. „Jót beszélgettünk, miközben mindannyian vártunk.  Szimpatikus voltam nekik, így megkérdezték, bemennék-e a céghez egy hosszabb interjúra." Jean megkapta az állást.

Étteremben, az asztal mellett

Van állásod, de nem az igazi? Csináld jól, és bízz a szerencsében! C. Scyphers egy építőipari cégnél dolgozik. Valószínűleg, kissé munkamániás, hiszen még az étteremben sem lazít, csak a cégre gondol. „A jó kiszolgálás az jó kiszolgálás – mindegy, hogy csirkesalátáról vagy számítástechnikai szolgáltatásról van szó. A pincér kedves volt, odafigyelt rám, kiváló szolgáltatást nyújtott:" Cserébe pedig kapott egy jó állást.

Repülőn

A legtöbben, ha repülőre szállunk, a szűkös hely ellenére kerüljük a beszélgetést a mellettünk ülővel. Pedig hát kik repülnek sokat? Az üzletemberek. Kik azok, akik tudják, hol vannak üres állások? Az üzletemberek. Kik döntenek? Hát persze, hogy ők. Jessica Vaccarotól egy tollat kért kölcsön a mellette ülő úr. Ő adott. Laza beszélgetésbe kezdtek. Mire a gép landolt, az utastárs már azt kérdezte: Lenne kedve bejönni a cégemhez egy interjúra? Volt. És persze sikerült is.

Rajzórán

Ha valakinek éppen nincs munkája, megesik, hogy valamilyen hobbynak szenteli az üres idejét. Marc Holmes művészeti órákra járt. Egy alkalommal éppen egy félmeztelen nő volt a modell, aki egy csontvázat mintázó bábbal táncolt. Hülyén hangzik? Igen! De legalább kiváló alkalom arra, hogy elkezdjünk a szomszédunkkal beszélgetni. Persze, ahhoz már mázli is kell, hogy a szomszéd éppen egy vizuális effektekkel foglalkozó stúdióba keressen munkatársat. Ahhoz meg tehetség, hogy a rajz olyan jól sikerüljön, hogy az állást rögtön fel is ajánlja.  Semmi interjú, CV, egyéb szokásos körök. „Holnap tudnál kezdeni?"