Miközben a világon egyre többen hajtanak azért, hogy munkát találjanak, egyre jobban hajtanak azok is, akiknek van munkájuk. Azért, hogy legyen is. Munkaidőben megállás nélkül kattognak a kerekek az agyban, kopognak az ujjak a klaviatúrán, csörögnek a telefonok. Nincs megállás. A hatékonyság szent, és persze nem árt, ha a főnök is látja: minket aztán kemény fából faragtak, bírjuk a tempót. pedig már Hofi is megénekelte: időnként mindenkinek kell egy kis áramszünet! A látszat ugyanis csalóka. Korántsem biztos, hogy az a leghatékonyabb munkaerő, aki fel sem áll a számítógép mellől. A hatékonyságot csak fokozza, ha időnként pár percre lelassulunk, összeszedjük a gondolatainkat, vagy éppen kiszellőztetjük a fejünket. Még a mobilt is töltőre kell néha dugni...
A magányos relaxáláson kívül persze az sem árt, ha néha a kollégákkal együtt eresztünk le. A New York Times Dr. Ben Waberre, a Sociometric Solutions munkaügyi tanácsadó cég vezérigazgatójára hivatkozik: „ha általánosságban megnézzük, hogy mi teszi az embereket boldoggá és hatékonnyá a munkában, azt látjuk, hogy annak a lehetősége, hogy a közeli kollégákkal szabadon tölthessenek el egy kis időt, előkelő helyen szerepel."
Az úgynevezett „szociális szünet" nagyon is fontos ahhoz, hogy a munkavállalók jól érezzék magukat. Ráadásul erősíti a kapcsolatokat, javítja a morált, növeli az együttműködés lehetőségét.
Egy gyógyszeripari cégnél arra panaszkodtak a dolgozók, hogy vannak ugyan közösségi terek, de ott nincsenek kényelmes székek, ráadásul a kávé is pocsék.
„Elvesztegetett lehetőség" – reagált a helyzetre Dr. Waber, miután a cégnél szociometriai vizsgálatot végzett. „Nagy, kellemes közösségi terekre lenne szükség, kényelmes székekkel, és persze jó kávéval. Így a cégen belüli emberi kapcsolatok szélesebb körben épülhetnének, az együttműködés és a hatékonyság pedig növekedne."
A call centerekben például általában egyenként mehetnek el az alkalmazottak egy kis kávészünetre. Úgy gondolták ugyanis, hogyha egyszerre többen állnak fel a telefon mellől, csökken a hatékonyság. Az amerikai Manpower szakemberei egy banknál azt tanácsolták: a szünetet egyszerre adják ki nagyobb csoportoknak. Az így kialakuló emberi kapcsolatok pozitívan hatottak a munkatársakra. A rendszer bevezetése után kiderült, hogy a hatékonyság nemhogy csökkent, hanem látványosan, 25%-kal nőtt, ami egészen konkrétan azt jelenti, hogy ennyivel több hívást fogadtak naponta. A korábban egymás mellett dolgozókból ismerősök lettek, akik reggel jobb kedvvel mentek be a munkahelyükre, jelentősen csökkent a stressz, amit korábban a gépies munka okozott.
„Senkit nem kényszerítettek arra, hogy a szünetben „barátkozzon". Mégis spontán kialakultak társaságok, megosztották egymással a problémáikat, segítettek egymásnak azok megoldásában."
Annak persze semmi értelme, hogy a munkatársakat parancsszóval a pihenőszobába rendeljék. A kötelező barátkozás csak növeli a stresszt. A lényeg maga a szabadság.
Az intézményesített – de szabad – pihenőidő fontosságára elsőként az IT szektor cégei figyeltek fel. Ma már legendás, hogy pl. a Google-nél a kávézók mellett ping-pong és biliárdasztalok, sőt bowling pályák, konditermek biztosítják a lazítást a munkatársaknak – együtt.
A munkaidő alatti aktív „újratöltésnek" komoly egészségügyi haszna is van: köztudott ugyanis, hogy az egész napos ülőmunka komoly kockázatokkal jár. Kutatások készültek arról is, hogy azok, akik munkaidő alatt felemelik a székből a feneküket, kevesebbet hiányoznak betegség miatt, vagyis, bár a munkaidő egy csekély részét szórakozással töltik, összességében mégiscsak többet termelnek a cégnek.
