A zeneterápia célzott és tervszerű tevékenység, amelynek során a terapeuta és az egyén vagy csoport a hangokat hívja segítségül az érzelmek kifejezéséhez, emlékek felidézéséhez. Bár a hallás a korral sokszor romlik, a zene fontos része marad az életünknek.

Egy amerikai felmérés szerint idős korban az emberek 31%-a „bizonyos szempontól fontosnak”, 11%-a „fontosnak”, 29%-a pedig „nagyon fontosnak” nevezte életében a zenét. A zenén keresztül könnyebb felidézni az ifjúkor kellemes emlékeit, újra átélni a jelentőségteljes pillanatokat, amelyek amúgy a feledés homályába vesznének. Egy másik kutatás szerint az idős zenehallgatók fele nyilatkozott úgy, hogy a zene többet jelent számára, mint korábban, csupán az alanyok egyötöde mondta, hogy nem változott a jelentősége. A vizsgált személyek többsége szerint a zene energiát, erőt ad. Különösen igaz ez, ha célzottan kiválasztott zenét hallgatnak, és a csoportos zenehallgatás után közösen idézik fel gondolataikat, érzéseiket, emlékeiket.

Egy régebbi finn kutatás háborús veteránokat vizsgált. 12 fős, 76 és 85 év közötti II. világháborús veteránokból alakítottak 12 fős csoportokat, amelyek három éven át működtek. A csoportok terápiás céllal jöttek létre, de igazából nem zeneterápiáról volt szó, hiszen a vezetők rengeteg, különböző típusú tevékenységet kombináltak. Ugyanakkor sok zenét használtak a terapeuták, hogy előhozzák a rég elfeledettnek hitt emlékeket, érzéseket. Voltak olyan dalok, amelyek szinte minden résztvevőnél azonnal kinyitották a mentális lakatokat, segítettek abban, hogy a résztvevők nyíltan beszéljenek a fájdalmas emlékekről. A „generációs” dalokon kívül, szinte mindenki felidézett egy-egy olyan számot, amely neki személyesen jelentett sokat. Egy bizonyos dal eléneklése után például egy idős hölgy sírva fakadt. Elmondta, ezt a számot nem sokkal azelőtt hallotta, hogy megtudta, a férje elesett a fronton. Arról mesélt, azóta is képtelen volt szavakba önteni azt a fájdalmat, amit akkor érzet. A dal hatására azonban sok évtizeddel később átszakadt a gát, az elfojtott emlékek felszínre törtek. A terapeuták pedig arról számoltak be, hogy a katartikus élmény után a hölgy viselkedése sokat változott, sokkal nyitottabbá vált.

Egyes kutatók szerint a zene úgy működik, mint valami tükör. A hallgató saját magát, érzéseit, élményeit érzékeli benne. Ugyanakkor a terápia során a zene mégis valamiféle szimbolikus távolságot teremt az egyén és a traumatikus élmények között. A zene, miközben előhívja az emlékeket, egyfajta védőburkot is teremt. Amellett, hogy gyönyörködtet, zenehallgatás közben soha nem érezzük magunkat egyedül, hiszen megtöri a csendet, amely sokszor az egyedüllét szimbóluma.

A zeneterápia idős korban nem csupán az elnyomott, elfeledett emlékek felidézését, feldolgozását segítheti. Demenciában, Alzheimer-kórban szenvedők kezelésében is fontos szerepe lehet. Akiknél az érzések, gondolatok értelmezése, verbális kifejezése gondot jelent, a zenére adott reakcióikkal képesek kifejezni magukat, illetve a terápia hatására töredezett gondolataik strukturáltabbá válnak.

A zene persze az egészséges embereknek is segít. A hangszerhasználat, az éneklés – akár közösen, akár otthon egyedül -, a zenehallgatás vagy a tánc kifejezetten jó hatással van mentális egészségünkre. Nem csupán érzéseinket mozgatja meg, de a logikus gondolkodást is fejleszti – hiszen, mint az köztudott, a zene valójában strukturált matematikai rendszer, csak éppen élvezetesebb. Ha pedig táncolunk is hozzá egy kicsit, a napi testmozgás is megvan. Egyszóval terapeutával, célzottan, vagy csak úgy, az örömért magáért, a zene az egyik legjobb gyógyszer.