Amikor a munkahelyeken egyre nő a bizonytalanság, a cégek többsége a túlélésért küzd, a munkavállalók alkalmazkodnak, és maguk is túlélő üzemmódba kapcsolnak. A küzdelem végül odáig fajul, hogy mindenki csak veszít. A beosztott, a főnök, maga a cég. De honnan lehet felismerni, hogy a dolgozók túlélő üzemmódba kapcsoltak? A Forbes összegyűjtött néhány csalhatatlan jelet.

Korábban a munkahelyeken barátságok, vagy legalábbis kellemes kapcsolatok szövődtek. Közös ebéd, traccsparti kávészünetben, esetleg egy-egy buli munkaidő után. A túlélő üzemmód egyik biztos jele, hogy a munkahelyi kapcsolatok kizárólag a szükséges minimumra korlátozódnak. Lehet, hogy korábban két azonos beosztásban dolgozó ember kellemes személyes kapcsolatot alakított ki, segítették egymást. Most viszont riválisok. Lehet, hogy csak az egyik maradhat? Lehet, hogy ugyanarra az állásra pályáznak a konkurenciánál?

Nem csak az azonos szinten dolgozók kapcsolata változik meg. A főnök-beosztott viszony is. A menedzser, aki korábban csapatban gondolkodott, most csak a saját pozíciójáért küzd. A beosztott így nem kap iránymutatást, nem kap visszajelzést, előbb utóbb rosszul érzi magát a bőrében, és – ha teheti – felmond.

Ha valakinek nem lenne eléggé finomra hangolt az antennája ahhoz, hogy az emberi kapcsolatok lassú változását azonnal észrevegye, gyanút foghat akkor is, ha a megbeszéléseket folyamatosan elhalasztják, egyik időpontról a másikra tologatják. Mindenkinek csak a saját feladata a fontos, így a találkozók csak időpocsékolásnak tűnnek. Kivéve persze, ha részt vesz valaki olyan is, akinek érdemes megmutatni magukat. Olyankor persze tele a terem.