Míg korábban egyértelműen kimutatható volt az összefüggés a magasabb képzettség és a magasabb életszínvonal között, mára az arány megfordult – legalábbis a fiatal generációnál.  A FED felméréséből ugyanis kiderül, hogy a harmincévesek között sokkal nagyobb arányban vannak azok a lakástulajdonosok, akik soha nem vettek fel diákhitelt, hiszen többnyire nem tanultak tovább, mint az egyetemet végzettek. Ugyan ez a helyzet, ha megnézzük a 25 éves autótulajdonosok összetételét: az alacsonyabb képzettségűek között többen járnak autóval, mint a diplomások között.

Az Egyesült Államokban a diákhitel állomány eléri az ezer milliárd dollárt, és ez nem csak az egyéni sorsokat befolyásolja, hanem az egész gazdaságot. A diplomások többsége ugyanis azért dolgozik, hogy a hitelét fizesse, emellett pedig nem marad pénze másra. A New York Times cikke egy tanár történetét meséli el, aki 33 éves, nincs lakása, kocsija, családja. 45 000 dolláros diákhitel tartozása van, plusz a szülei is tartoznak 40 000-rel, amit annak idején szintén arra költöttek, hogy a fiuknak biztos jövője, megélhetése legyen.

Míg a fiatalok többsége általában nulláról indul, amikor elkezdi önálló életét, a diplomások jelentős mínusszal kénytelenek kezdeni.  Ez mostanra már nem csak az ingatlanpiacon, az autóvásárláskor érezteti a hatását. Kimutató, hogy ruhára, élelmiszerre is kevesebbet költenek, vagyis valóban filléres gondokkal küzdenek. És ők még mindig a szerencsések közé tartoznak, hiszen legalább munkahelyük van.

A cikkben bemutatott fiatal tanár időnként felteszi magának a kérdést: “Mi lenne, ha vennék egy lakást?” Úgy érzi azonban ez a kérdés csak annyira indokolt, mintha azt kérdezné magától: “Vajon mi lesz az első gondolatom, amikor először a holdra lépek?”