Sokszor magam is úgy vagyok az álláskeresőknek szóló tanácsokkal: érdemes ezt ezredszer leírni? Annyira triviálisnak tűnik! Hát, kérem, érdemes. A múlt héten az interneten közzétettem egy álláshirdetést. Mindössze két nap alatt több mint százan jelentkeztek a meghirdetett pozícióra. Nem könnyű a választás, a beérkezett jelentkezések alapján legalább tízen alkalmasnak tűnnek. Voltak azonban olyan pályázók, akiket nem igazán értek.
Csak néhány példa:
Értem én, hogy valaki több vasat tart a tűzbe, így kell ezt csinálni. De! Ha azt látom, hogy gyakorlatilag egy körlevelet kaptam, amit rajtam kívül még 15 másik potenciális munkaadónak továbbítottak, ráadásul olyanoknak, akik egészen más profilú tevékenységet folytatnak, óhatatlanul felmerül bennem a kérdés: tényleg az én ajánlatom érdekli a pályázót, vagy csak minden mindegy alapon jelentkezett?
Ugyanez a kérdés fogalmazódik meg bennem akkor is, amikor a csatolt CV fejlécén megjelenik a „megpályázott pozíció” rovat, amelyben egészen más szerepel, mint amire én keresek. Az addig rendben van, hogy valaki csőretöltött önéletrajzzal várja a lehetőségeket, de könyörgöm, azt az egy szót nem olyan nagy cucc átírni!
Nincs tárgymegjelölés, üres az e-mail, csak egy csatolt CV. A lustaság újabb ékes bizonyítéka. Nem egy jó ajánlólevél!
Cicafülek és macicsajok! Számtalan lehetőség van arra, hogy egy perc alatt olyan e-mail címet csináljatok magatoknak, ami egy kicsit komolyabban hangzik. Ugye fura lenne egy állásinterjún a következő szitu: „Jó napot! Az állásinterjúra jöttem!” „Üdvözlöm, Cicafül! Foglaljon helyet!”
Az álláshirdetésekben általában munkatársat keresnek. Ez egyértelmű. Vagy mégsem? Komolyan munkára jelentkezett az a lány, aki a tavalyi Sziget Fesztiválon készült fotóját csatolta? Lila séró, sárban ülés, sör. Szemmel láthatóan nem az első. Örülök, hogy jót bulizott. Őszintén: nem akarom megszabni egyetlen jelenlegi vagy jövőbeni munkatársamnak sem azt, hogy hogyan töltse a szabadidejét. De nem bulipatnert keresek!
