Apu dolgozik, megkeresi a kenyérre valót, míg anyu a ház körül sürgölődik, a gyerekekről gondoskodik. Sokan gondolják még mindig úgy, hogy ez, a hagyományosnak nevezett családmodell az átlagos, normális. Bár az Egyesült Államokban az utóbbi években több évtizedes csökkenés után újra növekedni kezdett a főállású anyák száma, ezzel párhuzamosan nőtt az olyan háztartások aránya, amelyekben a nő a fő, vagy egyetlen kenyérkereső. Ellentmondásnak tűnik?
A háztartásbeli nők számának növekedését alapvetően a kényszer szülte, vagyis az, hogy a recesszió hatására csökkent a munkahelyek száma. Felmérések igazolják, hogy a főállású anyák nagy része szeretne dolgozni, csak éppen nem talál megfelelő munkát, vagy ha találna, csak olyan kevés pénzért, hogy az óvoda költségei meghaladnák a munkával szerzett bevételt – mondta a Manpower Magyarország kiválasztási szakértője Fülöp Zyuzsa.
Az, hogy a családfenntartók között rekord magasságra ugrott a nők aránya ugyancsak a recessziónak köszönhető. A válság következményeképp ugyanis jóval több férfi veszítette el a munkáját, mint ahány nő. A bérekben ugyanis Amerikában is hatalmas szakadék tátong a két nem között. Ugyanazért a munkáért, amiért egy férfi 1 dollárt kap, egy nő mindössze 77 centet. Ennek ellenére a nőknek számos lehetőségük van arra, hogy a béralkuban jobb pozíciót szerezhessenek – mondta Fülöp Zsuzsa.
Azokban a háztartásokban, amelyekben legalább egy 18 év alatti gyerek él, 40%-ban a nők az elsődleges kenyérkeresők. 1960-ban ez az arány mindössze 11% volt. A családfenntartó anyák két, egymástól igencsak különböző csoportra oszthatóak. 37%-uk házas, és jobban keres, mint a férje. 63%-uk egyedülálló anya.
A két csoport között óriási a különbség. Míg azok, akik az elsőbe tartoznak, másfélszer annyit keresnek, mint az amerikai átlag, a második csoport tagjai az átlagfizetés kevesebb mint felét viszik haza.
Azok a nők, akik jobban keresnek, mint a férjük többnyire idősebbek, fehérek, és egyetemet végzettek, míg az egyedülálló anyák általában fiatalok, afroamerikaiak vagy spanyol anyanyelvűek, és alacsonyabb végzettséggel rendelkeznek.
A jelenség megítélése nem egyértelmű Amerikában sem. Azt ugyan a válaszadók kétharmada elismeri, hogy a nők növekvő munkaerő-piaci jelenléte jótékony hatással van a családok gazdasági helyzetére, de legalább ugyanennyien vélik úgy, hogy ez megnehezíti a gyereknevelést, illetve a válaszadók fele szerint a házasságra is negatív hatással van.
Ennek ellenére az Amerikaiak 79%-a nem ért egyet azzal, hogy a nőknek vissza kellene térniük a hagyományos szerephez.