Nem nehéz olyan emberekkel találkozni, akiknek elegük van az állásukból, és mielőtt valami újba vágnának, pihennek, kikapcsolódnak pár hétig, vagy akár hónapig. De mi van azokkal, akik szeretik a munkájukat, eszük ágában sincs váltani, csak éppen elfáradtak az évek óta tartó napi munkától, feltöltődnének vagy épp valami újat szeretnének tanulni. Az évi rendes szabadság épp csak arra jó, hogy mire kezdenénk kicsit leereszteni, már pakoljuk is a bőröndöt, és rohanjunk vissza az irodába.

Igaz, hogy a világ nagy része még nem gyógyult fel teljesen a gazdasági válságból, és a munkanélküliség szinte mindenhol komoly probléma, ezzel párhuzamosan azonban a szakértő munkavállalók hiányával is kénytelenek szembenézni a munkaadók. Számukra a legfontosabb, hogy a legjobbakat hosszú távon megtartsák. A különböző juttatások mellett egyre elterjedtebb az úgynevezett „sabbatical”, vagyis a hosszabb, fizetett pótszabadság. Ez korábban sem volt ismeretlen, egyetemi tanároknak például néhány év tanítás után járt akár egy év kutatói szabadság is.

Mostanában egyre több iparág munkaadói dolgoznak ki programokat, amelyek keretében a dolgozók akár hónapokra is otthagyhatják munkahelyüket, hogy aztán testben-lélekben felfrissülve, sokszor új tudás birtokában térjenek vissza a munkahelyükre. A cég szempontjából persze kellemetlen lehet, ha az alkalmazott akár hónapokra elutazik.

A hosszú szabadság engedélyezése még mindig sokkal jobban megéri, mint az, hogyha az illető egyszerűen felmond, és a helyére valaki mást kell keresni - mondta Szekeres Katalin a ManpowerGroup magyarországi irodájának kutatási vezetője. A toborzás, a kiválasztás, az új munkaerő betanítása és integrálása hosszú, és költséges folyamat. A szabadságról visszatérő régi alkalmazott viszont, amellett, hogy ugyanott folytatja a munkát, ahol abbahagyta, feltöltődve, tele energiával végzi a feladatát, ráadásul ez a juttatás a céghez való hűségét is erősíti - mondta a szakember.

Bár a programok minden cégnél máshogy működnek, a legáltalánosabb képlet az, hogy öt év munkaviszony után jár plusz két hét fizetett szabadság, 10 év után plusz négy, és így tovább. Akadnak olyan munkaadók is, akik ugyan nem fizetik a hosszú szabadságot, elengedik a dolgozókat akár hónapokra is, anélkül, hogy a munkavállalónak azon kellene izgulnia, hogy mire visszatér, már nem lesz munkahelye.

A hosszú szabadságot a legtöbben utazgatásra, kikapcsolódásra használják, de jónéhány olyan – kifejezetten „sabbatical” specialista – utazási iroda is működik már, amely abban segít, hogy összekössük a kellemeset a hasznossal – például egy olaszországi kalandozást nyelvtanulással, Ázsia felfedezését önkéntes munkával.