A CNN-től kezdve a magyar sajtóig mindenki felkapta a hírt: a Woodford Investment Management, az Egyesült Királyság egyik legmenőbb alapkezelő cége ezen túl nem fizet bónuszt az alkalmazottainak. A döntést azzal indokolták, hogy a bónusz rendszer eltereli a figyelmet, rövid távú gondolkodáshoz vezet és rossz dolgokra sarkallja az alkalmazottakat. Ezzel szemben a tisztességes fizetés sokkal hatékonyabbá teszi a munkaerőt.

Bár a hír most nagyot robbant, szakértők már a kilencvenes évek elején figyelmeztették a munkaadókat: a bónusz, mint motivációs eszköz, nem működik hosszútávon.

“Tedd meg ezt, és megkapod azt” – ezzel össze is foglalható, hogy hatból öt cégnél hogyan próbálják növelni a munkatársak hatékonyságát. A módszer jól ismert: gyerekként is ezzel szembesülünk otthon, vagy az iskolában. Ha ott működött, miért lenne máshogy a munkahelyen?

A jutalom ugyan időlegesen valóban növeli a teljesítményt, hosszú távon viszont aligha. Akit a jutalmazással motiválnak, hajlamos arra, hogy bónusz nélkül teljesen elveszítse munkakedvét, vagyis hatékonysága akkor, amikor éppen nincs semmiféle konkrét ajándék kijelölve, csakis a rendes fizetéséért kellene dolgoznia, csökken. Ráadásul – pont mint a gyerekeknél – az állandó jutalma ahhoz vezet, hogy egyre nagyobbat, többet szeretne a jutalmazott. A kicsiknek egy szelet csoki is elég, utána már iPhone, autó kell.

Szociálpszichológiai tanulmányok sora mutat rá arra, hogy azok a gyerekek, akik nem várnak el jutalmat, akiket nem a külső megerősítés hajt, szinte mindenben, de főként a kreatív területeken jobban teljesítenek.

Persze egy munahelyen aligha várhatja bárki, hogy az alkalmazott csak a munka öröméért, a sikerélményért dolgozzon. A hozzáértők szerint a megoldás a tisztességes bér, a biztonság, az elismerés. Ha a munkavállaló ezeket nap mint nap érzi, az hosszútávon teszi elkötelezetté.