Mi a közös Mick Jaggerben, Luciano Pavarottiban és Czeizle Endrében? Mindannyian jócskán nagypapa korban lettek (újra) kispapák. Pavarotti 68 éves volt, amikor a legkisebb lánya megszületett, Czeizel Endre 79, Mick Jagger pedig nemrégiben 73 esztendősen lett újra „kispapa”, bár ő, a legfrisebb hírek szerint még mindig nem érett meg az apaságra, hiszen a fiatal anyukával alig pár nappal a szülés után már szakított is.

A kései gyerekvállalás azonban nem csak a hírességek sajátja. A statisztikák szerint az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt az idős kispapák száma.

Igaz, az „idős” kismamáké is, bár a nőknél egészen más számít ilyen szempontból idős kornak, mint a férfiaknál. Míg gyerekvállalás szempontjából egy 40 feletti nő, főként, ha első terhességről van szó, idősnek számít, a férfiakhoz kegyesebb az a bizonyos biológiai óra, így náluk időskorról beszélni ilyen szempontból sokkal kevésbé egészségügyi, mint inkább társadalmi kérdés.

Ezzel együtt a jelenség egyik fontos oka valóban az, hogy hála az orvostudománynak, a nők is sokkal tovább szülőképesek, mint korábban, az idősebb anyák pedig általában idősebb apáktól szülnek gyereket.

Az orvostudomány persze a férfiaknál is besegít, hiszen ha szükséges, a kis kék pirula bárki számára elérhető.

A jelenség hátterében azonban nem csak az időskor kitolódása, az orvostudomány fejlődése áll. A koros kispapákra jellemző, hogy akkor szánják rá magukat a kései gyermekvállalásra, amikor egy – vagy több – válás után egy új kapcsolatba lépnek, és új párjukkal közös gyermeket is szeretnének. A válások száma pedig a nyugati világban mindenhol magas. Jellemző, hogy egy kapcsolat felbomlása után a férfiak sokkal könnyebben találnak maguknak új partnert, mint a nők.

Bár az időskori kispapaság nem csak a hírességek sajátja, jellemzően azok a férfiak vállalják az apaságot nyugdíjas korban, akik sikeres karriert tudhatnak maguk mögött, vagy éppen egy sikeres karriert folytatnak a nyugdíjkothatáron túl is. Egy sikeres férfi könnyeben talál fiatal partnert, hiszen többnyire egészségesebb, és nem mellesleg gazdagabb, mint az átlag. Fontos szempont ez is, hiszen ha már a korábbi kapcsolatokból született egy-két gyerek, az ő taníttatásukat is finanszírozni kell, illetve gondolni kell arra, hogy az újszülött babát is fel kell nevelni valamiből.

És persze nem csak „valamiből”, hanem „valakinek”. Épp erre hivatkoznak azok, akik a kései gyermekvállalást ellenzik. Abban biztosan igazuk van, hogy egyetlen gyereknek sem jó, ha túl korán veszíti el az édesapját. Erre pedig – hiába fejlődik az orvostudomány – sokkal nagyobb az esély akkor, ha az apuka már benne van a korban.

Ugyanakkor a késői gyermekvállalásnak rengeteg előnye is van! Az idősebb férfiak – nem, nem Mick Jagger – nem remélt ajándékként tekintenek a legfiatalabb gyermekükre. A kispapaság, testileg, lelkileg megfiatalítja őket. Nem engedhetik meg ugyanis maguknak, hogy ellustúljanak, egy gyerek után szaladgálni kell, meg kell tanítani biciklizni, le kell vinni a játszótérre, focizni, mozogni kell vele. Válaszolni kell a kérdéseire, folyamatosan tanítani kell, meg kell ismertetni vele a világot, amelyben él. Vagyis a nagypapakorú kispapáknak olyan szellemi és fizikai kihívásokkal kell nap mint nap megküzdeniük, amelyek garantáltan fiatalon tartják őket.