Magyarországon a szakmunkások a legkeresettebbek – legalábbis lennének, ha lenne elég belőlük. A Manpower felmérése szerint ugyanis 18 ezer betöltetlen állás van jelenleg, aminek nagy része szakmunkást igényel, ugyanakkor mérnökökből, sofőrökből, és gépkezelőkből is hiány van. Az első tíz hiányszakmába tartoznak még a karbantartók, orvosok, informatikusok, értékesítők, szakácsok és pénzügyi szakemberek is. A legfontosabb azonban nem maga a munkaerő hiánya, sokkal inkább a megfelelő munkavállaló megtalálása. Szintén kiderül ugyanis a felmérésből, hogy hiába a sok betöltetlen hely: a leendő munkavállaló nem hajlandó ingázni, vagy nem tudja/akarja megszokni a multinacionális munkakörnyezetet. Óhatatlanul felmerül a kérdés ilyen esetben: gazdasági válság ide vagy oda, miért nem sikerül a munkaadóknak és a munkavállalóknak megtalálni egymást?

A legfontosabb szempont úgy tűnik a cégek részéről nem is a szaktudás (persze a speciális területek kivételek) hanem a dolgozni (nem) akarás, amit ezek szerint kevés cég talál meg a jelentkezőkben. Ezt látja problémának Dr. Ábrahám László is, a National Instruments magyarországi leányvállalatának, az NI Hungary Kft. ügyvezető igazgatója. Tudjon gondolkodni, akarjon dolgozni, legyen csapatjátékos és legyen őszinte – ezek a legfontosabb elvárások egy új munkatárssal szemben az igazgató szerint. Ha valaki ezeknek a szempontoknak megfelel, egyes munkakörökbe azonnal felvesszük, aztán a szakmára majd megtanítjuk mi.

A legtöbb megkérdezett cégvezető szerint a probléma az oktatási rendszerben van, a motiváció, a probléma megoldó képesség elvesztése ugyanis mostanra egyre inkább dominál a különböző szektorokban. 

Külföldi összehasonlításban, ebben az esetben is a jól ismert „nyugat-kliséhez” nyúlhatunk, ugyanis Írország, az Egyesült Királyság, Norvégia, az Egyesült Államok és Spanyolország azok az országok, amelyeket legkevésbé sújt a „tehetség-hiány”.