Amikor az ember egyetemre, főiskolára jár, általában két opció miatt kezd el dolgozni. Ha gyakornoki helyet keres, akkor fontosabb lesz a munka milyensége, mint bármi más. Azonban ha a pénzkeresés lesz az első szempont, a diák többféle munkát is elvállalhat. Kérdés azonban, hogy ezeket a későbbiekben fel tudja-e használni az önéletrajzában, vagy bármilyen más módon. A válasz igen, hiszen a munkaadók alapvetően szívesebben foglalkoztatnak olyan embereket, akik már korábban is tudták, milyen az, ha időre kell érkezni, megadott feladatokat ellátni.

Hiszen a felsőoktatásban az ember gyereke könnyen marad otthon egy-egy hosszabbra nyúlt este után, és az előadások helyett könnyen választja a pihenést. Azonban, ha az időbeosztása adott, és egyfajta felelősséget tud vállalni a feladataiért, könnyebben talál magára a későbbiekben is a munka „valódi világában”.

Az pedig, ha esetleg nem olyan munkát végez diákként, mint amit a későbbiekben szeretne, vagy végzettsége képesíti rá, nem feltétlenül jelent problémát: minél több területen próbálja ki magát az ember, a gondolkodásmódjába beépülve könnyebben és kreatívabban oldhat meg a későbbiekben egy-egy felmerülő problémát.

Másik irányból megközelítve a dolgot egy-egy ilyen pár hónapos diákmunka-helyen olyan ismeretségekre tehet szert az ember, amelyek a későbbiekben is hasznosak lehetnek számára, ha elég nyitott, és nem kívülállóként szemléli magát az ideiglenes munkahelyén.

Persze ezek az esetek csak akkor működőképesek, ha az ember számára kellemes munkakörnyezetben dolgozik, és a munkatársai is szimpatikusak. Ehhez persze a diákmunkatársnak is nyitottnak kell lennie, és jó ha tudja, mit szeretne az adott munkával elérni.