Ötből egy huszonévesnek biztosan nincs munkája a szigetországban. Ez még nem is lenne annyira szörnyű szám, más megközelítésben már sokkal drámaiabb a helyzet. Tavaly 32 ezerről 951 ezerre (harmincszorosára!) nőtt a fiatal munkanélküliek száma, miközben a regisztrált munkanélküliek száma már 2,5 milliónál tart. (7,9%) Ehhez a számhoz hozzájön még, hogy a gazdaságilag inaktívak (rokkantak, otthoni ápolók, inaktívak) száma akár a 9,4 milliót is elérheti. (Ez a 60 milliós országban mintegy 16%-ot jelent)

Az érdekes az, hogy miközben tombol a munkanélküliség a szigeteken, kelet-európában meg toboroz a brit kormány. Tavalyi kampányuk eredményeként háromból két munkahelyet kelet-európai munkavállalókkal töltöttek fel. Valamit tehát vagy nagyon tudnak a britek, vagy egyszerűen lusták. A képlet persze ismerős, Németországban is, az alacsony presztízsű munkát nem a németek, hanem a török vendégmunkások végzik el. Csakhogy ott nem is ekkora probléma a fiatalok munkanélkülisége. David Cameron, a britek miniszterelnöke azt nyilatkozta a The Sun magazinnak, hogy tényleg nagy probléma a munkanélküliség, ezen belül is a „legnagyobb feladat számunkra a fiatal munkanélküli generáció hosszú-távú, strukturális problémájának megoldása”.

A mostani probléma gyökere valahol abban lehet, hogy a brit munkaadók nyílván felmérték: jól képzett munkaerőt, olcsón, Kelet-Európában lehet találni. Innen pedig valamivel több pénzért indul azonnal mindenki. És ebből mi következik? Hogy most Magyarországon nincs elegendő szakképzett munkaerő.

A kérdés? Meddig marad fenn ez a helyzet? Mert erre magyar munkaerőpiac szereplőinek is stratégiát kell kidolgozniuk...