Az ötlet annyira fura, de ugyanakkor annyira trendi, hogy meglepetésünkben azonnal dupla adagszakét rendeltünk, és még egyszer alaposan megnéztük az evőpálcikáinkat, amit a sushi-hoz kaptunk… egy átlagos pályakezdő fiatal, egy dolgozó is lehet szuperhős? Na ne már! De hogyan? Képregény arról, ami nálunk a legtöbb fejfájást, és szorongást okozza: a munkahelyünk!

Ráférne mostanság a csoda Japánra. Nem elég, hogy kénytelenek elszenvedni egy szörnyű természeti csapást, és annak nem sokkal kevésbé brutális utóhatásait, melyeket az atomerőművek megsemmisült reaktorai okoznak, de szembe kell nézniük azzal a ténnyel is, hogy a sok ezer milliárd dolláros katasztrófa visszatermelése a nemzetgazdaságba hosszú éveket is igénybe vehet. Reménykedünk benne, hogy a cseresznyefa-virágzás enyhített valamit a fájdalmakon, és megedzette a japánok (vállalati) életbe vetett hitét.

A megtépázott munkaerőpiacon talán még most sem lehet igazán felmérni a veszteségeket (ezáltal megtervezni a helyreállítási folyamatot), ugyanis a legtöbb kárt szenvedett vállalat még mindig a romok eltakarításával van elfoglalva. Szörnyű belegondolni, hogy még pár nappal ezelőtt is holttestek után kutattak olyan területeken, amelyeket csak több hétnyi kitartó romeltakarítás után sikerült elérnie a katasztrófavédelem csapatainak.

Természetesen nem kérdés, mi legalábbis biztosak vagyunk benne, hogy a japánok egy Hattori Hanzo tökéletességével igyekeznek helyreállítani a békebeli állapotokat. Mert bár sohasem fogjuk megérteni a távol-keleti mentalitást, és szinte bizonyos, hogy rövid időn belül minimum depressziósak lennénk, ha nem egyenesen pánikbetegek, vagy szuicid hajlamúak egy ottani szokványos irodai állásban, azért azt el kell ismernünk, hogy a munka világában ők az ászok – igazából még a valóságban is, ha más országok mentalitásával összehasonlítjuk.

Talán ezért tűnik zseniális ötletnek egy manga (az alultájékozottak kedvéért: japán képregény) stílusában kiadott regény, amely bámulatos módon, kettő-az-egyben, egyben egy gyakorlati kézikönyv is, amelyben a munka világával kapcsolatos praktikus felismerésekkel gazdagodhatunk a szórakoztatás mellett/közben/alatt. Idéznénk a fülszövegből:

„Johnny Bunk nagyjából olyan, mint te meg én. Azt tette, amire mindenki biztatta – a szülei, a tanárai, a pályaválasztási tanácsadó. De most, hogy leragadt egy kilátástalan állásnál, kezdi gyanítani, hogy minden, amit eddig biztosnak hitt, egyszerűen tévedés.
Aztán egy szürreális estén találkozik egy különös lénnyel, Dianával, a világ legfurább tanácsadójával, aki meglehetősen kalandos módon felfedi Johnny előtt azt a 6 legfontosabb szabályt, amivel valóban megtalálhatja a neki való munkát és tényleg érvényesülhet az életben.
A Johnny Bunk kalandjai az első karriermanga, olyan egyedülálló üzleti témájú japán képregény, amely okos, életre szóló tanácsokkal szolgál a munka világáról és a pályaválasztásról.”

Francba, miért is nem voltunk következetesek már korábban? Vagy mégsem kellett volna már az ebédhez szakét rendelnünk? Azért ne bánja senki, hogy idáig olvastak, mert az felemelőbb, de azért itt egy ütős videó is az egészről:

Egyúttal megértjük a kiadó, és a műfordító keserves pillanatait is, nem lehettek könnyű helyzetben, mert biztos magukhoz nyúltak, amikor erre a szuper kiadványra találtak, csak hát… hogyan is kell visszaadni egy képregény címét magyarul, ha az konkrétan a főhős neve, ami pedig eredetileg Johny Bunko… ;-)

De igenis hálásak vagyunk a bátorságért, ugyanis a célközönség tagjai közül biztos akadnak jópáran, akik több mint valószínű, hogy maguk is respektálják a japán képregényeket, ha nem egyenesen fanatikus gyűjtők. Nos, ők úgy szívhatják magukba egy tananyag fejezeteit, hogy akár észre sem veszik, és ez fordítva is igaz: minden bizonnyal együtt érző hümmögéssel ismernek majd magukra minden harmadik képben, egyre pontosabban körvonalazva a saját élethelyzetüket.

A jelenleg éppen két munkahely közt tartózkodók ösztönösen kaphatnak rá a olvasására, de talán az ajánlóból is kitűnik, hogy a jelenlegi munkahelyükkel (inkább jogosan, mint jogtalanul, de mindenképp) maximálisan elégedetlenek számára talán még nagyobb kincs ez a sikergyanús kötet, amely vélhetőleg igen szép karriert fut be a könyvpiacon.

A szerző(páros) tulajdonképpen új műfajt alkotott, amelyhez méltó a saját meghatározásuk is: a karriermanga születésének lehetünk a szemtanúi. Jó olvasást a metrón, de még inkább sok szerencsét a váltani merész, de még nem egészen kész vállalati szuperhősöknek!