Egy új közvélemény kutatás szerint a megkérdezettek 75%-a egyáltalán nem ajánlaná másnak előző munkahelyét, munkáltatóját. 2008-ban a munkavállalók mindössze 42%-a nyilatkozott negatívan előző munkaadójáról. Elég egyértelmű, hogy csak nagyon kevés munkavállaló zeng dicshimnuszt arról a cégről, ahonnan éppen kilépett. (Ha valaki valóban szerette a cégét, akkor vajon miért ment volna el?) A kérdőív eredményei (melyet a Wall Street Journal foglalt össze) arról tanúskodnak, hogy a ma távozó alkalmazottak rendkívül dühösek régi cégükre.
A 2000-es évek első felében azok száma, akik nem ajánlanák előző munkaadójukat másoknak 50% alatt ingadozott. 2008-tól viszont azok száma, akik rossz véleménnyel vannak előző cégükről folyamatosan emelkedett. Ma ez a szám némileg 75% fölött van.
Úgy is fogalmazhatunk, hogy a dolgozók kevesebb, mint ¼-e vélekedik úgy az előző cégéről, hogy az egy tisztességes munkáltató volt. Ha megkérdezik az emberek véleményét valami ehhez hasonlót hallhatunk a legtöbb ex-munkahelyről : “Menekülj! És tartsd magad távol attól a cégtől! Amilyen gyorsan csak lehet lépj le tőlük! Bármi más jobb ennél!”
Mi történt? Miért éreznek az emberek ilyen nagyfokú gyűlöletet előző munkáltatójukkal szemben 2008 óta? Nem véletlen ez az időpont, hisz akkor robbant ki a gazdasági válság, a munkanélküliség ez egekbe szökött, és a vállalkozások nem csak túlélési üzemmódba kapcsoltak, de rájöttek, hogy következmények nélkül bármit megtehetnek alkalmazottaikkal, mivel dolgozóiknak semmi esélyük nem volt jobb vagy esetleg más munkát találni. Ebben a kényszerhelyzetben további feladatokkal terhelték a munkavállalókat, mondván, hogy örüljenek a fizetésüknek, mert rengetegen állnak sorba a helyükért.
Természetesen ezek után, amint lehetőség nyílt rá, az alkalmazottak tömegesen léptek ki ezekről a helyekről, és távozásuk után nem sok jót tudtak elmondani régi cégükről.
A Wall Street Journal összefoglalójából:
Kropp (a Corporate Executive Board vezetője) szerint a számok hűen tükrözik a rossz bánásmódot a válság idején. “A cégek visszaéltek helyzetükkel, durván és megalázóan bántak az emberekkel. Szándékosan azt az érzést keltették bennük, hogy a cég számára nem fontosak és örüljenek, hogy egyáltalán dolgozhatnak”
