Minden, amit 50 felet tudni érdemes

Silver Fox

Felkészülés az állásinterjúztatóra

2012. május 23. - nagymenő

A legtöbb ember, amikor állásinterjúra megy, alaposan felkészül. Megtervezi, milyen ruhát vegyen fel, begyakorolja a várható kínos kérdésekre a frappáns választ, ügyel a testtartására, de még a kézfogásra is. Vagyis, mindent elkövet azért, hogy jó benyomást keltsen. Ez jól is van így. De akkor is csak ötven százalék…
A másik fele az interjúztatón múlik. Márpedig megesik, hogy ő nem készül annyira. Vagy nagyon is készül, csak épp hót amatőr.
A JobMob összegyüjtötte a három, leggyakoribb hibát, amit az interjúztató elkövethet. Vagyis, plusz feladat az álláskeresőknek: készüljünk fel a béna interjúztatóra.
1.    Ha az interjúztató nem hagy szóhoz jutni
Gyakran előfordul, hogy az interjúztató alig-alig kérdez. Csak szúrósan néz, és megállás nélkül a pályázót beszélteti. Kétség kívül agresszív technika, ami kényelmetlen helyzetbe hozza az álláskeresőt, nem véletlenül alkalmazza a rendőrség is ezt a módszert. De legalább elmondhatjuk magunkról mindazt, amit otthon szépen elterveztünk.
A másik véglet nem annyira technika, mint inkább melléfogás, mármint az interjúztató részéről. Beszél, beszél, be nem áll a szája. Ilyenkor a pályázó azt érezheti, hogy már zsebében is az állás, hiszen az interjúztató, úgy tűnik, szinte rá akarja tukmálni azt. Egyáltalán nem biztos, hogy ez így van, lehet, hogy ő is csak zavarában beszél sokat. Ezért nem árt, ha meggyőződünk róla: a logomán felvételiztető tisztában van azzal, kik is vagyunk, miért is érezzük magunkat alkalmasnak az állásra, vagyis megfelelő információ birtokában van ahhoz, hogy számunkra kedvező döntést hozzon.
2.    Amikor az interjúztató felkészületlen
Kiábrándító tud lenni, amikor az ember elmegy egy interjúra, és hiába küldött önéletrajzot, motivációs levelet, referenciákat, az interjúztatónak gőze sincs arról, ki ül vele szemben. Könnyen előfordulhat ilyen, főleg, ha az adott cégnél éppen több betöltetlen állásra is keresnek jelentkezőt.
Akkor is gyakran megesik az ilyesmi, ha az ember valamilyen fontosabb pozícióra pályázik, és az interjúztatást a cég egyik magasabb beosztású munkatársa, vezetője végzi, aki, bár azt fontosnak gondolja, hogy a kiválasztásba személyesen beleszóljon, arra már nincs ideje, energiája, hogy akkurátusan végigböngésszen, sőt, szinte megtanuljon minden önéletrajzot.
Ilyen esetekben sokszor elég, ha a kérdésekre válaszolunk, és utalunk arra, amit már írásban közöltünk. Ha viszont látszik, hogy így sem ugrik be semmi a velünk szemben ülőnek, udvariasan ajánljuk fel, hogy szívesen átadjuk újra azokat a dokumentumokat, amelyekből jobban megismerhet minket. Ha az illető erre rosszul reagál, ne bánkódjunk. Valószínűleg nem ezen múlott, hogy nem kaptuk meg az állást.
3.    Az agresszív interjúztató
Gyakori emberi tulajdonság az, hogy ha valaki olyan helyzetbe kerül, amiben kényelmetlenül érzi magát, azt hiszi, attól tűnik majd magabiztosnak, hogy agresszív. Megesik ilyen a kezdő interjúztatókkal is.
Gondoljunk erre, amikor az interjúztató folyamatosan félbeszakítja a mondandónkat, vagy éppen nyíltan vitába száll velünk. Még ha nehezünkre is esik, maradjunk nyugodtak, és folytassuk tovább.
Ha van egy pohár vizünk, segíthet. Amikor már úgy érezzük, hogy szétrobbanunk, csak kortyoljunk egyet, még ha nem is vagyunk szomjasak. Az a pár másodperc szünet elég arra, hogy összekaparjuk maradék higgadtságunkat. Egyre azonban vigyázzunk: ne szorítsuk túlságosan a poharat, mert még eltörik.

A bejegyzés trackback címe:

https://silverfox.blog.hu/api/trackback/id/tr874537774

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása