Ha nincs világos jövőképed, ne vegyél fel hitelt! – szól a jótanács. Oké. Tizenévesen kinek van? Persze a többség mázlista: amit elkezdett, azt be is fejezi, persze munkát találni, és kicsengetni a jelentős tartozást akkor is eltart egy ideig. De legalább van remény. Aki viszont kihullik a rendszerből, lecsúszik. Márpedig a kimaradók aránya egyre nő, manapság 30%-hoz közelít, míg tíz éve alig haladta meg a húszat. A tanulmányok félbeszakításának több oka is van. Felmérések szerint a legfőbb ok a pénz. A fősulisok közül sokan tanulmányaik mellett dolgozni kényszerülnek – nyilván anyu és apu szintén robotol, és nyögi a hiteleket. A legnépszerűbb munka a pincérkedés. Ilyet relatíve könnyű találni, és bár rosszul fizet, valamit azért mégiscsak. Mellette viszont tanulni egyre kevesebb idő jut. Aztán van, hogy a kettő együtt már nem megy. Marad a pincérkedés csekély fizuért, nomeg a hitel. Reménytelen.

Annál is inkább, mert újrakezdésre nincs lehetőség. A Washington Post egy konkrét sztorit is megír. Egy leányzóért, aki művészeti fősulira járt. Időközben azonban rájött, hogy mégis mást szeretne. Tulajdonképpen a döntése munkaerőpiaci szempontból okos, hiszen nővérnek tanult volna. Csak volna. Hiszen az új sulira új hitelt már nem kapott. A régi suli papír nélkül elúszott. Most pincér. Melózik, és perkál a banknak reménytelenül. Illetve nem is annyira reménytelenül. Vannak, akik még nála is rosszabbul jártak. Akiknek még pincérmunka sem jutott.

Egyéni probléma? Aligha. Az Egyesült Államokban az ezer milliárd dollárt közelíti a diákhitel állomány!