Interjún vagy. Minden jól megy, ügyesen válaszoltál a nehéz kérdésekre, és akkor egyszer csak…  „Vannak gyerekei?” Nos, ez illegális. Ugyanúgy, mint valamennyi kérdés, ami a családi állapotodra, a származásodra, a vallásodra vonatkozik. Ennek ellenére az ilyen jellegű kérdések igencsak gyakoriak, így nem árt felkészülni rájuk. A Forbes ötleteket is ad.

Válaszolni muszáj, még akkor is, ha az asztal mindkét oldalán ülők tudják, ennek a kérdésnek nincs helye egy állásinterjún. Ilyenkor arra kell gondolni, mi is a kérdés mögöttes tartalma, és a választ úgy alakítani, hogy a törvénytelen részről egyszerűen tudomást sem veszünk, viszont visszakanyarítjuk a beszélgetést a szakmai kérdésekre.

„Csak” nőknek…

A diszkriminációnak ez a leg általánosabb módja. Bármilyen hihetetlen, még mindig gyakran elhangzanak olyasféle kérdések, mint „Gondolja, hogy ezt a munkát egy nő hatékonyan el tudja végezni?” vagy éppen „Egyedülálló anyaként hogy tudja megoldani a gyerekei ellátását?”.

Nos, egyik kérdés sem törvényes. Ha mégis felteszik, a legjobb nem tudomást venni arról, hogy a nemre vonatkoznak. Például, ha azt kérdezik „Hogyan lesz képes nőként egy férfiakból álló csapatot irányítani?”, egyszerűen engedjük el a fülünk mellett a „nő” és „férfi” kifejezést, es beszéljünk szakmai tapasztalatainkról, vezetői képességeinkről. Így: „Kényelmesen érzem magam vezető szerepben. A legutóbbi állásomban a csapat, amelyet vezettem három egymást követő évben túlteljesítette az eladási terveket.”

Családi állapot

„Mikor tervez családot alapítani?”, „Ha lesznek gyerekei otthon marad velük?” Bár ezek a kérdések sem törvényesek, sok munkaadó teszi fel őket, egyszerűen azért, hogy tudja: hosszú távon tervez-e a jelentkező, vagy csak átmenetileg kell neki az állás. A jó válasz: „Most éppen más a fontos az életemben. Azt szeretném tudni, hogy az Önök cégénél mire számíthatok, milyen karrier lehetőséget tudnak ajánlani. Mondana nekem erről valamit?” Így a kérdező választ kap a burkolt kérdésre, vagyis arra, hogy komolyan kell-e az állás, ugyanakkor nem megyünk bele egy olyan beszélgetésbe, amely a törvényesség határán túl van.

Származás

Az amerikai munkaadóknak komolyan szembe kell nézniük azzal, hogy rengeteg az illegális bevándorló, érvényes munkavállalási engedély nélkül. Erre rá is kérdezhetnek, de csakis egy módon: „Van érvényes munkavállalói engedélye?” Minden egyéb utalás, próbálkozás tilos! „Honnan származik?”, „Hol született?” – ezek a kérdések nem megengedettek. Sokszor azonban már az interjú elején elhangzanak. A jó válasz: „Több helyen éltem már. Van érvényes munkavállalási engedélyem, ha erre gondolt”.

Kor

Az életkor szerinti diszkrimináció általános jelenség. A „túl fiatal” és a „túl öreg” egyaránt gyakori kifogás. A fiataloknak nincs kellő tapasztalatuk, az idősebbek több pénzt kérnek, mint a pályakezdők – ez az általános vélemény. A törvények Amerikában a 40 év fölötti munkavállalókat védik, ugyanakkor a fiatalok is gyakran szembesülnek a leplezetlen diszkriminációval. „Általában idősebb, tapasztaltabb kollégákat alkalmazunk ebben a munkakörben.” A kijelentés nem illegális, csak éppen nem is korrekt. A válasznak ilyenkor megintcsak vissza kell terelnie a beszélgetést a szakmai mederbe. Nem a korról, hanem a személyes szakmai tapasztalatról, készségekről, képességekről kell szólnia.

Vallás

Előfordulhat, hogy a munkaadó arra kíváncsi, hogy az aspiráns mely vallás követője. Sokszor ennek a hátterében nem is maga a hit áll, csupán azt szeretné megtudni, mely egyház ünnepeit tartja a jelentkező, hogyan lehet számolni vele például a hétvégi beosztás készítésénél. „Jár templomba vasárnaponként?” – illegális. „Számíthatunk a munkájára vasárnaponként?” – korrekt. Ha mégis az első változat hangoznék el, a jó válasz: „Biztosan meg tudunk egyezni a munkaidőről”.

A legtöbb esetben az illegális kérdéseket nem a diszkrimináció szándékával teszik fel a munkaadók. Valami egészen másra kíváncsiak, mint amiről a rosszul megfogalmazott kérdések szólnak. Kiszámíthatóságra, megbízhatóságra, tapasztalatra. Bár a kérdések néha sértően hangzanak, próbáljunk mindig a mögöttes tartalomra gondolni, és szakmai választ adni. Ha a kérdező ezzel nem elégszik meg, hagyjuk az egészet, valószínűleg úgysem tudnánk áttörni az előítéleteit.