Gambiában a közszféra dolgozóinak már ma elkezdődött a hétvége. És folytatódik szombaton, és vasárnap is. Az ország elnöke ugyanis az év elején bevezettette a négy napos munkahetet. A gambiaiak így is 40 órát dolgoznak egy héten, de a munkaidő 8-tól 6-ig tart, a munkahét pedig csak hétfőtől csütörtökig. Az elnök szerint így több idő jut imára, a családra és a mezőgazdasági munkára – olvasható a BBC oldalán.
A gambiai elnök kezdeményezése nem példa nélküli. 2008-ban Utah államban költségtakarékossági céllal vezették be az állami alkalmazottak számára a tíz órás munkanapot, és a négy napos munkahetet. A hosszú hétvégék időszaka azonban csak két évig tartott. A remélt megtakarítások ugyanis nem érték el a tervezett szintet. Ráadásul sokaknak – például a dolgozó anyáknak – komoly gondot jelentett a napi 10 óra munka, hiszen az irodai teendők mellett nekik még a családról is gondoskodniuk kell. Az ügyfelek is reklamáltak, mivel korábban megszokták, hogy hetente 5 napon lehet ügyeket intézni. Azt sem sikerült bizonyítani, hogy a több pihenés növelné a munkatársak hatékonyságát.
Hollandiában azonban népszerű a négy napos munkahét. Igaz, Európában itt a legelterjedtebbek a rugalmas foglalkoztatási megoldások, sokan dolgoznak részmunkaidőben, rugalmas beosztásban. Angliában sem ismeretlen a heti három pihenőnap. Az újságírók jelentős része csak négy napot dolgozik egy héten, igaz, akkor nem nyolc, hanem jóval több órát.
Egy indianapolisi IT cég fiatal vezetője is úgy látja, a jövő a négy napos munkahété. Igaz, náluk a szabad pénteket “kutató nap”-nak hívják. Azt mondja ugyanis, hogy az ő ágazatukban olyan gyorsan változnak a dolgok, hogy a munkatársaknak szükségük van hetente egy napra ahhoz, hogy keressenek, kutassanak, informálódjanak a legújabb trendekről. Ezt viszont otthon is megtehetik, és közben pihenhetnek, a családjukkal lehetnek. Ráadásul, amióta hetente három nap szabad, a hétfő reggel sem indul olyan kómásan, mint korábban.
A New Economic Foundation kutatása szerint is hasznos lehet a rövidebb munkahét. Ők viszont egyenesen rövidebb munkaidőről beszélnek. “Ha kevesebbet dolgoznánk, több embernek jutna állás, csökkenhetne a munkanélküliség. A dolgozók lelassíthatnának, csökkenne a stressz. Fenntarthatóbban élnénk, kevesebb gyorsételt fogyasztanánk, kisebb lenne a széndioxid lábnyomunk. Felértékelődnének az olyan fizetetlen, de fontos dolgok, mint az aktív állampolgárság, a másokon való segítés, a szülői feladatok ellátása.”
Vagyis mind a négynapos, mind pedig az ötnapos munkahét mellett szólnak érvek. Egyik sem jelent azonban üdvözítő megoldást. Hiszen elképzelhetetlen például a kereskedelemben a heti három napos szünet, és annak sem örülnénk, ha a vízvezeték szerelő a pénteki dugulást csak hétfőn javítaná meg. A szakértők szerint a kulcsszó a rugalmasság. Olyan megoldások keresése, amelyek előnyösek a munkavállaló és a munkaadó számára is. Egy 2011-es brit kutatás szerint a munkahelyek 96%-ánál legalább egy atipikus foglalkoztatási formát alkalmaztak, míg 70%-uknál ennél többet. Ugyanakkor 53%-uk úgy válaszolt, hogy a tevékenységük természete korlátozza a rugalmas megoldások alkalmazását.
