Az amerikai – és persze a hazai – munkahelyeken a folyamatos túlórázás egyet jelent a jó munkaerővel. A főnökök általában “jó példát” mutatnak, és maguk is hajnaltól éjszakáig dolgoznak. Ez csak úgy lehetséges, hogy kevesebb időt töltenek a családjukkal, és kevesebbet alszanak.  Julia Kirby  a Harvard Business Review-ban azonban egy olyan táblázatot jelentetett meg, amely egyértelműen bizonyítja: a munkamániások teljesítménye előbb vagy utóbb épp úgy zuhan, mint az alkoholistáké. Ha valaki 24 órája van talpon, olyan, mintha 0,14% lenne a véralkohol szintje.

Hogy ez konkrétan mit jelent? A kamaszpanasz.hu véralkoholszint kalkulátora szerint a következőt: “0.14%-0.17%: Az euforikus érzés átcsaphat kellemetlen érzésekbe. Nehezen beszélsz, jársz, és a lábadon is alig tudsz megállni. Az ítélőképességed és az érzékeid teljesen tompulnak. Egyre agresszívebb lehetsz, és nagy esély van rá, hogy kárt tegyél magadban, vagy másokban. Ez az a pont, amikor emlékezetkiesésed is lehet.”

A kevés alvás, a kimerültség, a túlhajszoltság ennek ellenére egyre általánosabb jelenség. A recesszió következtében a legtöbb cégnél kevesebb embernek kell több munkát végeznie. Az okostelefonok korában elvárás, hogy mindenki, mindig, mindenhol elérhető legyen, a legtöbb ember úgy kel és úgy fekszik, hogy ellenőrzi az e-mail-jeit, vagyis gyakorlatilag amíg csak ébren van, dolgozik. Elvárás az is, hogy miután elhagytuk az irodát, és hazaértünk, a laptopunkon folytassuk a munkát. Ha felszínesen nézzük, minden munkaadó álma egy olyan elhivatott alkalmazott, aki így él. A kialvatlanság azonban csökkenti a hatékonyságot, és hosszú távon komoly egészségügyi  problémákhoz vezethet. Julia Kirby ezért azt tanácsolja: változtasd meg a világot, és bújj ágyba tízkor!