Napok óta hallani a hírekben: a britek szigorítanak a bevándorlási és munkavállalási szabályokon, elsősorban azért, mert a szabad uniós munkavállalás miatt elözönlötték őket a kelet-európaiak. „Jönnek az idegenek, és elveszik tőlünk a munkát.” – ez az általános vélekedés. Vagyis mégsem. Hogy jót tesz-e Nagy Britanniának a munkaerő szabad áramlása, vagy sem, nézőpont kérdése. Míg a munkanélküliségtől szenvedő angolok nyílván az idézett álláspontot osztják, a munkaadók jelentős része úgy véli, a kelet-európai dolgozók nélkül lehúzhatná a redőnyt. Legalábbis ez derül ki a Guardian cikkéből. „A britek lusták, a bevándorlók sokkal jobban dolgoznak.” – így summázható a munkáltatók véleménye. A Domino Pizza Group tulajdonosa szerint angol jelentkező nincs olyan munkakörre, mint például a szakács, vagy a sofőr.

A 200 főt foglalkoztató Pimlico vízvezeték szerelő cégnél a dolgozók harmada külföldi. Charlie Mullins, tulajdonos azt tapasztalja, hogy azok az angolok, akik esetleg jelentkeznek a munkára, valójában csak azért jelennek meg az állásinterjún, hogy eleget tegyenek a munkaügyi központok elvárásainak, és kipipálhassák: ők bizony kerestek munkát, csak épp nem találtak.

„Eleve késnek, hanyagul öltözöttek, a hozzáállásuk nemtörődöm. Csak ülnek ott, és nem is érdekli őket, mi is lenne a munka.” – állítja Mr. Mullins, aki szerint a túlzottan is jól működő szociális rendszer a hibás a britek munkamoráljáért. Ezzel szemben a külföldiek hálásak, ha munkát kaphatnak, és nem keresik a kifogásokat, amikor dolgozni kell.

„Szívesen dolgoznék britekkel, ha nem az lenne az első kérésük, hogy korábban mehessenek haza.” – ezt már Laurence Beere, a bathi Queensberry Hotel tulaja mondja, aki úgy érzi, külföldi unkavállalók nélkül bezárhatná a szállodát. „Sokszor hallom, hogy a helyiek panaszkodnak, amiért a külföldiek ellopják előlük a munkahelyeket. Ugyanakkor képtelenek áldozatot hozni azért, hogy dolgozzanak. Próbálkoztam angolokkal az étteremben, de nem sokáig tartottak ki. A külföldiek motiváltak, örülnek, hogy dolgozhatnak, a helyiek sajnos nem.”

Alison Andrew egy munkaerő közvetítő irodát vezet Bridgewater-ben. Ő még sarkosabban fogalmaz. „Úgy tűnik, a britek azt sem tudják, hogyan kell reggel felkelni, és rendesen felöltözni. Legutóbb egy élelmiszer üzembe toboroztam dolgozókat. Jöttek is jelentkezők, a szemöldökükben, nyelvükben piercinggel. Mondtam, hogy az élelmiszeripari előírások miatt ezeket az ékszereket munka közben ki kell venniük. Erre megsértődtek, és kisétáltak.” Kifogásokban egyébként is verhetetlenek, ha arról van szó, miért nem mentek be dolgozni. A rosszul éreztem magam, és a nagyi beteg, mindennapos indokok. De hallottam már olyat is, hogy valaki arra hivatkozott, hogy az aranyhalához kellett orvost hívnia.”

A külföldiek munkavállalásának szigorítása mellett érvelők ezekre a meglátásokra azzal vágnak vissza, hogy ha a munkaadók rendes bért fizetnének, biztosan sokat javulna a britek munkamorálja is.