Mi a közös Mick Jaggerben, Luciano Pavarottiban és Czeizle Endrében? Mindannyian jócskán nagypapa korban lettek (újra) kispapák. Pavarotti 68 éves volt, amikor a legkisebb lánya megszületett, Czeizel Endre 79, Mick Jagger pedig nemrégiben 73 esztendősen lett újra „kispapa”, bár ő, a legfrisebb hírek szerint még mindig nem érett meg az apaságra, hiszen a fiatal anyukával alig pár nappal a szülés után már szakított is.

A kései gyerekvállalás azonban nem csak a hírességek sajátja. A statisztikák szerint az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt az idős kispapák száma.

Igaz, az „idős” kismamáké is, bár a nőknél egészen más számít ilyen szempontból idős kornak, mint a férfiaknál. Míg gyerekvállalás szempontjából egy 40 feletti nő, főként, ha első terhességről van szó, idősnek számít, a férfiakhoz kegyesebb az a bizonyos biológiai óra, így náluk időskorról beszélni ilyen szempontból sokkal kevésbé egészségügyi, mint inkább társadalmi kérdés.

Ezzel együtt a jelenség egyik fontos oka valóban az, hogy hála az orvostudománynak, a nők is sokkal tovább szülőképesek, mint korábban, az idősebb anyák pedig általában idősebb apáktól szülnek gyereket.

Az orvostudomány persze a férfiaknál is besegít, hiszen ha szükséges, a kis kék pirula bárki számára elérhető.

A jelenség hátterében azonban nem csak az időskor kitolódása, az orvostudomány fejlődése áll. A koros kispapákra jellemző, hogy akkor szánják rá magukat a kései gyermekvállalásra, amikor egy – vagy több – válás után egy új kapcsolatba lépnek, és új párjukkal közös gyermeket is szeretnének. A válások száma pedig a nyugati világban mindenhol magas. Jellemző, hogy egy kapcsolat felbomlása után a férfiak sokkal könnyebben találnak maguknak új partnert, mint a nők.

Bár az időskori kispapaság nem csak a hírességek sajátja, jellemzően azok a férfiak vállalják az apaságot nyugdíjas korban, akik sikeres karriert tudhatnak maguk mögött, vagy éppen egy sikeres karriert folytatnak a nyugdíjkothatáron túl is. Egy sikeres férfi könnyeben talál fiatal partnert, hiszen többnyire egészségesebb, és nem mellesleg gazdagabb, mint az átlag. Fontos szempont ez is, hiszen ha már a korábbi kapcsolatokból született egy-két gyerek, az ő taníttatásukat is finanszírozni kell, illetve gondolni kell arra, hogy az újszülött babát is fel kell nevelni valamiből.

És persze nem csak „valamiből”, hanem „valakinek”. Épp erre hivatkoznak azok, akik a kései gyermekvállalást ellenzik. Abban biztosan igazuk van, hogy egyetlen gyereknek sem jó, ha túl korán veszíti el az édesapját. Erre pedig – hiába fejlődik az orvostudomány – sokkal nagyobb az esély akkor, ha az apuka már benne van a korban.

Ugyanakkor a késői gyermekvállalásnak rengeteg előnye is van! Az idősebb férfiak – nem, nem Mick Jagger – nem remélt ajándékként tekintenek a legfiatalabb gyermekükre. A kispapaság, testileg, lelkileg megfiatalítja őket. Nem engedhetik meg ugyanis maguknak, hogy ellustúljanak, egy gyerek után szaladgálni kell, meg kell tanítani biciklizni, le kell vinni a játszótérre, focizni, mozogni kell vele. Válaszolni kell a kérdéseire, folyamatosan tanítani kell, meg kell ismertetni vele a világot, amelyben él. Vagyis a nagypapakorú kispapáknak olyan szellemi és fizikai kihívásokkal kell nap mint nap megküzdeniük, amelyek garantáltan fiatalon tartják őket.

A portugál LATA 65 minden bizonnyal a világ egyik legkülönösebb grafittis csapata. Egyedülálló, és már több éve folyamatosan futó projektjük keretében az idősekkkel szembeni előítéletek, a negatív diszkrimináció ellen veszik fel a fegyvert, pontosabban a festékes flakont. Nem csupán falra fújt üzeneteikkel küzdenek egy színesebb és szebb világért. Időseket tanítanak a street art technikáira, és velük együtt alkotnak.

Az ötletgazda, Lara Pebble Rodrigez építész célja kettős: a mozgalomnak köszönhetően színessé és vidámmá válnak a főleg idősek lakta, lerobbant lakónegyedek, miközben a generációk között igazi híd épül.

Az eredeti ötlet szerint egyetlen workshopról lett volna szó, ám a szervezőket is meglepte, mennyi az érdeklődő, milyen kreatív alkotások születnek, így a senior grafitti valóságos mozgalommá nőtte ki magát.

Energikus, stílusos és elmúlt hatvan. Az utóbbi években egyre szaporodik azoknak a hölgyeknek a száma, akik, bár elfogadják a korukat, azt, hogy „öregek” lennének, nem. Nem akarnak úgy élni, ahogy azt a társadalom jelentős része elvárja, hiszen tele vannak energiával, ötletekkel, tapasztalattal. Igényük van arra, hogy értelmes feladataik legyenek, hogy hasznosnak érezhessék magukat. És nem fogadják el azt sem, hogy nőnek lenni kor kérdése lenne.

A mai hatvanasok életük során hihetetlenül sok változást láttak, rengeteg történelmi fordulatnak voltak tanúi, résztvevői. Ők azok, akik a 60-as években a beat kultúra megszületésénél jelen voltak, akik a 70-es évek békemozgalmait vezették, akik a felszabadult 80-as években élték legaktívabb időszakukat, aki szembesültek a 90-es évek kihívásaival, és akik az ezredforduló után – még mindig a legaktívabb középgeneráció képviselőiként, elsőként váltak a digitális forradalom eszközeinek felhasználóivá. Nem csoda hát, hogy mások, és mások is akarnak lenni, mint a korábbi hatvanasok.

Az interneten több olyan közösség is működik, amely a születési év szerint „idős”, ám mentalitásuk, életmódjuk alapján nagyon is „fiatal”, aktív nőket hozza össze. Ilyen például a „Sixty and Me” közösség a facebookon, amelynek tagjait arról kérdezték, milyen sztereotípiákkal kell nap mint nap megküzdeniük.

1. tévhit: Beszűkül a világ

A leg általánosabb tévhit az, hogy hatvan fölött a nők világa beszűkül, visszavonult, csendes életre vágynak. Nyugdíjba mennek, és ezzel száműzik magukat a társadalmi életből, a négy fal között élik mindennapjaikat, idejüket pedig a háztartásnak és a sorozatnézésnek szentelik. Ezzel szemben a valóság az, hogy hatvan fölött sokak számára éppen hogy kinyílik a világ. Sokan ilyenkor kezdenek új karriert, találnak új hobbit, írnak, alkotnak, kezdenek utazgatni olyan helyekre, ahov korábban, a munka mellett idő hiányában nem jutottak el. Súlyos tévedés, hogy a világra való nyitottság, az érdeklődés a korral elmúlik. Igenis megmarad, a különbség csupán annyi, hogy van idő arra, hogy ezt intenzíven meg is éljék.

2. tévhit: Elveszett ambíciók

Sokan gondolják, hogy 60 fölött a nőkben már nincs semmi ambíció, nem vágynak arra, hogy valami új dologba kezdjenek, képtelenek rá, hogy új dolgokat tanuljanak, lépést tartsanak például a számítástechnika gyorsan változó világával. Erre a tévképzetre rengeteg olyan 60 feletti nő az élő cáfolat, aki dolgozik, és szakmájában ma is a csúcson van. De nem csak ők! Évről évre nő azoknak a száma – és itt a hölgyek vannak többségben – akik nyugdíjba vonulásuk után újra iskolapadba ülnek, egyetemre járnak, továbbképzik magukat, vagy éppen valami teljesen újat tanulnak, ami talán mindig is érdekelte őket, de munka és család mellett eddig kimaradt az életükből. És még egy tény: az ötven feletti nők az a demográfiai csoport, amelyben a legdinamikusabban nő a Skype használók száma. Többnyire azért, mert így a legegyszerűbb kapcsolatot tartani a gyerekekkel, unokákkal. Vagyis egyértelmű, hogy az újdonságokra való nyitottság, a tanulás képessége nem tűnik el varázsütésre a korral.

3. tévhit: „Öreg, láthatatlan, haszontalan”

Főleg a munkaadókra, munkaheyi közösségekre jellemző ez a fajta hozzáállás. Aki így gondolkodik, figyelmen kívül hagy néhány fontos tényt: az idősebb munkavállalók rengeteg tapasztalattal rendelkeznek. Hozzászoktak az állandó változáshoz, így az alkalmazkodás nem jelent számukra gondot, ha új kihívással kell szembenézniük, nem rettennek meg, hiszen karrierjük korábbi éveiben számtalanszor kerültek már hasonló helyzetbe. Ráadásul azt sem kellene elfeledni – főleg a fiatal nőknek nem – hogy ha ez a korosztály nem taposta volna ki előttük az utat, most is rengeteg zárt ajtóba ütköznének. Vagyis az, hogy nőként szakmai sikereket érhetnek el, jórészt a mai hatvan pluszos generációnak köszönhető.

4. tévhit: Szex? Az elmúlt...

Ha a média által közvetített képre hagyatkozunk, valószínűleg a 29. életév a szex felső korhatára. Ezen túl a nők elveszítik érdeklődésüket a másik nem iránt, megszűnnek „nőnek” lenni, csak mindent takaró, pasi-riasztó ruhákat hordanak, valaha volt vonzerejüket pedig örökre maguk mögött hagyják. A valóságban a szerelemre, románcra, a szexre való igény nem múlik. A 60 fölötti nők is szeretnek szépnek, vonzónak, divatosnak látszani. Szívesen randiznak, élvezik a társaságot, fontos számukra az intimitás. Az más kérdés, hogy már nem érdeklik őket azok a kapcsolatok, amelyekért túl sok áldozatot kell hozni, és a lécet is magasra teszik. Tapasztalataik alapján már el tudják dönteni, mi az, ami igazán fontos számukra, és hogy egy kapcsolat megéri az erőfeszítést, vagy sem. Egy biztos, a szikra megmarad.

5. tévhit: Divat? A fiatalok kiváltsága

60-on túl tilos a farmer, nincsenek élénk színek, a nőies cípőket felváltják a slattyogós papucsok. Vagyis egy „idős” nő öltözzön úgy, hogy észrevétlen maradjon. Ne sminkeljen, ne akarjon divatos frizurát. Rejtse el a nőiességét, titkolja vonzerejét. Közben persze az a vicc, hogy a fiatalok körében is egyre népszerűbb az ezüstös őszre festett haj. A stílusos nők azt vallják: nem letagadni kell a kort, hanem büszkén vállalni. Az ápolt ősz haj lehet szexi. Egy jól szabott farmer nem csak kényelmes, de csinos is. Egy pink blézer vagy egy türkiz sál vonzza a tekinteteket. Egyszóval: beszürkülni tilos, és bár az aktuális divat feltételek nélküli követése kortól függetlenül csúnya bakikhoz vezethet, a trendeket jó móka nyomonkövetni, és kiválasztani a stílusunkhoz illő elemeket.

6. tévhit: Nincs véleményük, képtelenek hallatni a hangjukat

Hogy pont nekik ne lenne véleményük? Hogy pont ők ne tudnk hallatni a hangjukat? Hát kik voltak azok, akik a 60-70-es években áttörték az évszázados korlátokat és előítéleteket? Kik voltak, akik a 80-90-es években a gazdasági élet, a politika csúcsára jutottak nőként? A mai hatvan pluszosok bőven bebizonyították, hogy van bennük bátorság, hogy képesek kiállni önmagukért, hogy nem hajlandóak véka alá rejteni a véleményüket. Ez most is így van. Példaképek lehetnek a következő generációk számára.

Középosztálybeli jelenségként definiálja egy friss brit tanulmány a mértéktelen alkoholfogyasztást az ötven évnél idősebbek körében.

Az ötven pluszosok alkoholfogyasztási szokásait vizsgáló kutatásból az derült ki, hogy azok, akik sikeresebb életet tudhatnak maguk mögött, képzettebbek, többet keresnek, szociálisan aktívabbak, jóval hajlamosabbak arra, hogy veszélyes mértékben igyanak.

A túlzott alkoholfogyasztás, úgy tűnik, egy láthatatlan szociális és egészségügyi probléma azok körében, akik amúgy, a külvilág szemében sikeres, irígylésre méltó emberek – állapítja meg egy brit tanulmány.

A veszélyes ivás egyre nagyobb méreteket ölt az idősebb angolok között, és az adatokból az is kiderül, hogy a csúcsot a hatvanas éveik közepén járók tartják. Míg eddig az életkorig folyamatosan nő az alkoholizmus kockázata, efölött jelentősen csökken.

A tanulmány szerint a nyugdíjba vonulás a nőknél növeli a kockázatot, a férfiaknál viszont nem, a képzettség és a dohányzás viszont mindkét nemnél hatással van az alkoholfogyasztási szokásokra. Érdekes módon a magány és a depresszió nem játszik szerepet abban, hogy ki mennyit iszik, viszont tény, hogy azok a nők, akiknek gondoskodniuk kell valakiről, jóval kevesebbszer néznek a pohár fenekére. A felmérés, amely kilencezer nő és férfi megkérdezésével készült, azt is kimutatta, hogy a házasságban élő férfiak kevesebbet isznak.

Ugyancsak csökkenti a kockázatot a gyerek jelenléte a háztartásban, illetve az alacsonyabb jövedelem.

Generációs jelenségről van szó – állapítja meg a tanulmány – korábban ugyanis az 50+-os korosztályra nem volt jellemző ilyen nagy mértékben a veszélyes ivás, különösen nem a jólképzett, sikeres, tehetős idősekre, akik az átlagnál fitebbek. 

Nem sokáig maradnak azonban azok – hívja fel a tanulmány a figyelmet a jelenség veszélyeire. A pohár túl gyakori emelgetésével ugyanis alvajáróként sétálnak a komoly egészségügyi problémák felé.

Az „alvajáró” azért is pontos kifejezés, mert azok a 45 és 65 év közötti megkérdezettek, akiket egészségügyi szempontból már a veszélyes ivók közé sorolnak, magukat mérsékelt alkoholfogyasztónak tartják, ráadásul úgy vélik, a „mérsékelt” alkoholfogyasztás kimondottan pozitív egészségügyi hatásokkal bír, és hosszú távon sem tartják valószínűnek, hogy gondokat okozna számukra. 

Ha valaki rendszeresen iszik, akár keveset is, az alkohol azonnali hatásaival szemben nő a toleranciája, vagyis egyre többet képes úgy inni, hogy attól nem rúg be. Ugyanakkor például a máj toleranciája nem nő, tehát nem kell feltétlenül a sárga földig lerészegedni ahhoz, hogy az alkohol roncsolja a májat. A rendszeres ivás – még ha egyszerrre kisebb mennyiségről van is szó - ugyanúgy függőséghez vezet, mint a gyakori lerészegedés. Vagyis a „csak egy-két pohárka”, ha nem is olyan látványosan, mint a hétköznapi értelemben vett alkoholizmus, súlyos betegségek kialakulásához vezet.

„A biztonság és a biztonságérzet a legfőbb kérdés. Sok idős jelezte nekünk, hogy szívesen bringázna, de fél a balesetektől, attól, hogy leesik, eldől, csontját töri. Ezért gondoltunk arra, hogy háromkerekű fekvőbicikliket veszünk, amelyek kellőképpen stabilak.” – nyilatkozta Kirsty Hall, a program koordinátora.

Portland városa azon túl, hogy beszerezte a bicikliket, sisakokat is vásárolt, és ingyenes órákat, és kirándulásokat is szervez az időseknek. A programban résztvevők megtanulják, hogyan használják a speciális bringákat, társaságban vannak, és mozognak a szabad levegőn. Ez már önmagában fontos eredmény, hiszen az időskorban a magány és a mozgásszegény életmód az, ami a legtöbb mentális és fizikai betegség okozója. A program kitalálói azonban ennél tovább mennek.

Arra szeretnék rávenni az időseket, hogy a bringát ne csupán sport- és rekreációs eszköznek tekintsék, hanem közlekedési eszköznek is. Egy ilyen ügyes szerkezettel sokkal tovább képesek arra, hogy önállóan intézzék az ügyeiket, bevásároljanak, meglátogassák a barátaikat, rokonaikat.

Az igazi bringások mindig azt mondják: a biciklizés nem sport, nem közlekedés, hanem életforma. Bár két keréken egy idő után nem biztos, hogy mindenkinek kényelmes és biztonságos, idős korban sem kell lemondani róla!