Alaposan rácáfolt a CNN friss kutatása arra, hogy – a tömegmédiában közvetített képnek megfelelően – a szex a fiatalok kiváltsága lenne. Sőt! A hatvan felettiek élvezik a legjobban!

A 6000 fős felmérés a különböző korosztályok szexuális életét vizsgálta, mennyiségi és minőségi szempontból. Igaz ugyan, hogy a válaszok alapján a huszonévesek viszik a pálmát, ha a szexuális együttlétek gyakoriságáról van szó, a legelégedettebnek azonban a 60 pluszos korosztály bizonyult.

Az Egyesült Államokban végzett felmérésből kiderült, hogy a hatvan fölöttiek többsége szexuálisan aktív, közülük a legtöbben havonta két-három alkalommal élnek szexuális életet. Amikor értékelniük kellett, hogy a szex milyen szerepet játszik az életükben, a legtöbben fontosnak jellemezték.

A felmérés érdekessége, hogy 18 éven át készült. Ez alatt az idő alatt háromszor kérdezték meg ugyanazokat a résztvevőket 20 és 93 éves kor között. Így kiderült: nem arról van szó, hogy az 50-es években születettek, akik a hatvanas-hetvenes években váltak fiatal felnőttekké, a kulturális és társadalmi különbségek miatt eleve máshogy viszonyulnak a szexhez, mint a „mai fiatalok”, hanem arról, hogy a szexhez való viszony valóban a korral változik.

A kutatás kiértékelői megállapították, hogy általában a hanyatló egészségi állapot vezet ahhoz, hogy 60 fölött ritkábbak az együttlétek, ugyanakkor az évek során megszerzett tapasztalatok alapján az idősebbek többre értékelik a szexre fordított energiát illetve az ahhoz kapcsolódó gondolatokat, így végső soron kielégítőbbnek és jelentőségteljesebbnek érzik az együttléteket, mint a fiatalok.

Ageism – avagy életkor miatti diszkrimináció. Felmérések szerint a diszkrimináció legelterjedtebb, ugyanakkor leg kevésbé bizonyítható típusa. Bár hivatalos definíció nincs, általában a hatvan, hatvanöt év fölötti korosztályt sorolják a „senior”, vagyis idős kategóriába. A diszkrimináció azonban már jóval korábban elkezdődik. A munkaerőpiacon a negyvenesek, de bizonyos szakmákban már a 35 felettiek is „öregnek” számítanak.

A LinkedIn-en megjelent cikk Javier történetét meséli el, aki 25 évesen ígéretes karriert kezdett építeni a digitális marketing területén. Egyre jobban keresett, azonban családi okok miatt arra kényszerült, hogy váltson. Otthagyta munkahelyét, és újat próbált keresni. nehezen, de talált is egyet – bár kevesebbet keresett, mint korábban. Szerencsétlenségére azonban az új munkahelye pár éven belül csődbe ment, így megint váltania kellett. Tucatszámra küldte szét az önéletrajzokat, a legtöbb helyről azonban válaszra sem méltatták. Először arra gondolt, latin származása miatt diszkriminálják. Nevet változtatott, a helyzet azonban így sem javult. Szerinte a tech-cégek azért keresnek „kölyköket”, mert ők kevesebb pénzért végzik el a munkát, mint azok, akiknek családjuk van.

Egy ötvenes éveinek második felében lévő, egész életében sikeres hölgynek a HR-es diszkréten csak annyit mondott, azért választottak mást helyette az állásra, mert a munkakör nem kíván meg annyi tapasztalatot, mint amennyi neki van. Vagyis, burkoltan, de tudtára adta: túl öreg, egy fiatalabb ezt a munkát olcsóbban megcsinálja.

Hogy miért alkalmaznak a cégek fiatalokat? Hogy miért kúszik egyre lefelé a korhatár? A válasz egyszerű. Míg korábban a legtöbb munkahelyen az volt az elvárás, hogy egy-egy munkatárs széleskörű ismeretekkel rendelkezzen, több területhez is értsen, most a munka a legtöbb helyen apró részfeladatokra oszlik. Ezekben kell jónak lenni, más nem számít. Az a munkavállaló, aki több dologhoz ért, szélesebb körű tapasztalatokkal rendelkezik, nyilván többet is szeretne keresni. A munkaadónak viszont ez nem érdeke. Egy pályakezdő betanítható a számára kijelölt feladat elvégzésére, kevesebb fizetésért dolgozik, nincs családja, így bármikor túlórázik.

Az ageism úgy tűnik, a leginkább elfogadott diszkrimináció Amerikában. Az ezredforduló óta folyamatosan erősödik. Míg a nemi, bőrszín vagy szexuális orientáció alapján történő hátrányos megkülönböztetés kiveri a biztosítékot, az ageism észrevétlenül és bizonyíthatatlanul tarol.

A jelenség azért is érdekes, mert eközben a mai idősek jóval tovább maradnak aktívak, mint a korábbi évtizedekben. Egyre több nyugdíjaskorú dolgozik tovább, vagy szeretne munkát vállalni nyugdíj mellett. Mivel a munkaerőhiány nem csak Magyarországon, hanem az egész világon gondokat okoz a HR-esek kezdik újra felfedezni ezt a korosztályt - mondja Rudi Péter munkaerő-piaci szakértő. Bár egyre több idős ember jut munkához, jellemző, hogy nem a végzettségének, korábbi tapasztalatainak megfelelő munkakörben. A jó állások betöltésénél a kor a legfontosabb szempont. Az idősebbeknek többnyire csak az jut, amit a fiatalok nem szívesen vállalnak el.

Bár az újévi fogadalmak sorsa általában már január első hetében eldől – és nem feltétlenül pozitív irányba, szinte nincs ember a földön, aki ne fogadna meg valamit, amikor 31-én éjfélt üt az óra. Az Amerikai Geriátriai társaság Egészséges Idősödés alapítványa 10 fogadalmat is ajánl, amelyekkel boldogabbá tehetjük a 2017-es esztendőt – és az utána következőket - persze csak akkor, ha be is tartjuk őket. Vagy legalább néhányat közülük…

Egészségesebben táplálkozom

Zöldség, gyümölcs, teljes kiőrlésű gabona, hal, egészséges zsírok. Nem újdonság, ezekből kellene többet fogyasztanunk ahhoz, hogy egészségesek maradjunk. Míg azonban fiatalabb korunkban meg sem kottyant egy-egy nehezebb vacsora, idősebb korban „a levegőtől is hízunk”, a szervezetnek ugyanis kevesebb kalóriára van szüksége. A Dietetikusok azt javasolják, naponta ötször kerüljön friss zöldség vagy gyümölcs az asztalra, lehetőleg minél élénkebb, sötétebb színű. Spenót, brokkoli, cékla, sárgarépa vagy épp az erdei bogyósok a gyümölcsök és zöldségek közül is a leginkább jótékony hatásúak közé tartoznak. Emellett minden nap együnk olajos magvakat, vagy babot, lencsét. Válasszuk a magas rosttartalmú teljes kiőrlésű pékárút és tésztát, a fehér rizs helyett pedig a barnát. Ha hús, legyen inkább csirke vagy pulyka, amelynek jóval alacsonyabb a zsírtartalma, mint a sertéshúsé. A legjobb választás azonban a hal! Míg Magyarországon a hal szigorúan visszaszorult a karácsonyi asztalokra, a dietetikusok szerint hetente minimum kétszer kellene ennünk. A tejtermékekre szükségünk van, hogy megőrizzük csontjaink egészségét, a zsírral viszont itt is csínján kell bánni. Napi két adag alacsony zsírtartalmú tej, joghurt vagy sajt az ideális mennyiség. Ami a zsiradékokat illeti, a klasszikus sertészsírt jobb, ha teljesen száműzzük az étrendünkből. Az egészséges zsírok királya vitathatatlanul a hidegen sajtolt olívaolaj. A sóval is érdemes takarékosan bánni, helyette ízesítsünk bátran friss fűszernövényekkel.

Nem felejtem el bevenni a vitamint!

De nem mindegy, hogy milyet! A drogériák és patikák polcai csak úgy roskadoznak a különböző vitaminoktól, táplálékkiegészítőktől. A kevesebb azonban több. Kérjük orvosunk, gyógyszerészünk segítségét a választáshoz. Szerencsére egyre több az olyan termék, amelyet kifejezetten az idősödő szervezet számára állítottak össze, de a szakember véleményét ezekkel kapcsolatban sem árt kikérni. Nem vagyunk ugyanis egyformák. Az ideális vitaminkészítmény kiválasztását befolyásolja nemünk, egészségi állapotunk, aktivitásunk, illetve az, hogy milyen gyógyszereket szedünk.

Többet mozgok!

Az „idősebbek is elkezdhetik” szlogen most is igaz. A mozgás melegen ajánlott még szívpanaszok, ízületi betegségek és diabetes esetén is, szóval nincs kifogás! A thai chi, a vízi torna vagy az egyszerű séta nem erőlteti túl a szervezetet, ugyanakkor hatékonyan segít kordában tartani a testsúlyt is. nem is beszélve arról, hogy fokozza az erőnlétet, segít az egyensúly megtartásában és jótékonyan hat a kedélyállapotunkra, ami talán a legfontosabb ahhoz, hogy egészségesek maradjunk.

Évente legalább egyszer kivizsgáltatom magam!

Jellemzően csak akkor megyünk orvoshoz, amikor már fáj valami, vagyis egyértelmű jelzést küld a szervezetünk arról, hogy baj van. Évente egyszer érdemes azonban egy teljes kivizsgálást kérnünk, hiszen a megelőzés, a betegségek korai felismerése nagyobb esélyt jelent a gyógyulásra. Érdemes megvizsgáltatni látásunkat és hallásunkat, részt venni különböző rákszűrő programokon, felméretni csontjaink, szívünk állapotát.

Kisebb pohárral koccintok!

A túlzott alkoholfogyasztás számos szervünkre veszélyes, fokozza a depressziót, a balesetek, az esések, csonttörések veszélyét, alvászavarokhoz vezet, kölcsönhatásba léphet bizonyos gyógyszerekkel. Kb. 3 deci sör, másfél deci bor vagy 3 cent tömény. Ennél többet egyszerre ne fogyasszunk. A rendszeresség azonban akkor is problémát okoz, ha egy-egy alkalommal csak kis mennyiséget iszunk. És vigyázat! A hölgyek „kapacitása” jóval kisebb, mint az uraké, vagyis már kisebb mennyiség is nagyobb károkat okoz!

A lábam elé nézek!

Az idősödéssel járó egészségügyi problémák közül elsőként mindenkinek a komoly szervi bajok, betegségek ugranak be. Pedig elesni veszélyes! A romló egyensúlyérzék, az izmok gyengülése miatt a statisztikák szerint 3 időskorúból egy évente egyszer elesik. Bizonytalan járást, figyelmetlenséget okozhatnak mellékhatásként egyes gyógyszerek is. A lakásunkat próbáljuk úgy átrendezni, hogy ne kerüljenek utunkba akadályok, a zuhanyzóba, kádba tegyünk csúszásgátló szőnyeget, szereljünk fel kapaszkodót, használjunk éjszakai fényeket. Az „ebcsont beforr” mondás lehet, hogy a gyerekeknél igaz, de egy csonttörés – különösen például egy combnyaktörés – idős korban végzetes is lehet.

Az agyamat is tornáztatom!

Minél gyakrabban használjuk az agyunk, annál jobban működik! Vagyis az elme is edzhető! Olvass, fejts keresztrejtvényt, tanulj nyelvet, próbáld ki a Sudokut! Járj társaságba, beszélgess! Az aktív társasági élet fontos elme-torna. Ha valaki körül nincsenek családtagok, barátok, érdemes egy klubhoz, társasághoz csatlakozni, tanfolyamra beiratkozni, az egyedüllét ugyanis ellustítja az elmét.

Leteszem a cigit!

Ezt minden dohányos, függetlenül a korától, minden évben megfogadja. Most már tényleg le kellene szokni! A dohányosoknak kétszer akkora esélyük van arra, hogy szív- és érrendszeri problémáik legyenek, mint a nemdohányzóknak. ne mondd, hogy már próbáltad, és úgysem sikerül! Egy átlagos dohányos életében általában a negyedik próbálkozás az, amikor sikerül véglegesen megszabadulnia a cigarettától. Cserébe könnyebb a légzés, több az energia, jobban alhatsz és jelentős pénzt is spórolsz.

Nem titkolom a problémáimat!

5-ből egy felnőtt depressziós vagy szorong. A betegség első tünetei az állandó fáradtság, szomorúság, étvágytalanság, az érdeklődés elvesztése a korábban élvezettel űzött tevékenységek iránt. Ezekhez járulnak az alvászavarok, a társasági élet elutasítása, az ingerlékenység, az állandó aggodalom. Ha ezek közül bármelyik két hétnél tovább folyamatosan fennáll, érdemes orvoshoz fordulni, vagy legalább a családtagokkal, barátokkal megbeszélni a problémát. Az első lépés a gyógyuláshoz az, hogy beszélünk a problémáról! Nem szégyen, hiszen rengeteg embert érint. És van segítség.

Eleget alszom!

Az idősebb szervezetnek kevesebb alvásra van szüksége, mint a fiatalnak. Igaz? Hamis! Az idősebbeknek is legalább 7-8 óra pihentető alvásra van szükségük éjszakánként. Bármilyen jól is esik, próbáld kihagyni a délutáni szunyókálást, mert az megnehezítheti az esti elalvást. Komoly alvászavarokkal orvoshoz kell fordulni, kisebb problémák esetén elég lefekvés előtt egy finom gyógynövényes tea.

Ma egy 65 éves teljes munkaidőben dolgozik, rockkoncertre jár, követi a divatot, egzotikus helyeken vakációzik, és lelkesen használja a közösségi médiát. Az elmúlt évek egyik leg meghatározóbb társadalmi trendje – bár még mindig keveset beszélünk róla – az, hogy hogyan változott a 60 fölöttiek életmódja a fejlett nyugati világban.

A brit Stannah Group rendszeresen készít kutatásokat arról, hogyan látja a társadalom az időseket. Az egyik válasz gyakorlatilag tökéletesen összefoglalja a változást: „Édesanyám ötven évesen már idős asszony volt, míg a lányom ugyanennyi idősen sikeres jogász, aki utazgat a világ körül.” Vagyis alig egy fél évszázaddal ezelőtt egészen mást jelentett idősnek lenni, mint ma.

Azt, hogy ki számít „öregnek” ma már nem az életkor, vagy a nyugdíj határozza meg. Az emberek többsége sokkal aktívabb és függetlenebb életet él idős korában, mint az korábban megszokott volt.

Jobb egészségügyi ellátás, változó társadalmi elvárások, javuló életkörülmények, magasabb megtakarítások – ezek mind hatással vannak arra, hogyan élnek az emberek hatvan-, hetvenéves korukon túl.

Eddy Diget 71 éves. Egy fitnesz klubban dolgozik, ő Nagy Britannia legidősebb mesteredzője. Hitelesen oktatja a fiatalokat az egészséges életmódra. És nem ő az egyetlen, aki olyan dolgot csinál, ami korábban a húszasok, harmincasok privilégiuma volt.

Annak ellenére, hogy az idősek életmódja rengeteget változott, a társadalom egy része, a média, a reklámok még mindig egy egyszínű, szürke, inaktív masszaként kezelik ezt a korosztályt. Rosszul teszik. Saját maguknak okoznak ugyanis károkat azzal, hogy az aktív időseket képtelenek megszólítani.

Esther Rantzen 76 éves televíziós műsorvezető, a Silver Line jótékonysági egyesület alapítója. Szerinte a társadalom többsége a hatvan feletti korosztályra még mindig úgy tekint, mint akik életük végén járnak, és miközben más korosztályok képviselőit nem az éveik száma, hanem életmódja, stílusa, karrierje alapján sorolják különböző kategóriákba, a hatvan pluszosok számukra egyetlen, egységes csoportot jelentenek.

A „nyugdíjas” kifejezés azt jelenti, hogy valaki visszavonult, befejezte a munkát. Ezzel a szóval azonban aligha írható le mentalitás, életstílus, ízlés, érdeklődés, de még a fizikai vagy mentális állapot sem. Ahogy a húszas vagy negyvenes éveikben járók is sokfélék, máshogy élnek, a hatvanasoknál, hetveneseknél, nyolcvanasoknál is rengeteg a különbség.

Az évek száma nem sokat jelent – sem fiatal, sem idős korban. Csupán ezzel aligha írható le egy ember személyisége. Különbözünk, sokszínűek vagyunk -és azok is maradunk, míg csak élünk. Az idősek közül sokan már kitörtek a skatulyából, ideje lenne, hogy a társadalom is elfelejtse végre a sztereotípiákat!

A nők kevésbé élvezik a nyugdíjas kort, mint a férfiak. Erre a megállapításra jutott a Skipton Building Soceity, 678 nyugdíjas brit megkérdezése után. Bár a felmérésben igazán arra voltak kíváncsiak, milyen várakozásaik, félelmeik vannak a nyugdíjba vonulóknak általában, az eredmények azt mutatják, hogy a férfiak és a nők máshogy élik meg a munkahely elhagyását.

Míg a férfiaknak a munka, a karrier hiányzik, a nők a szociális élet beszűkülésétől tartanak. A férfiak elfoglalják magukat egy új hobbival, vagy egyszerűen élvezik a pihenést egy kényelmes karosszékben, a nők, bár kedvenc tevékenységeik között ezeket is említették, igazán csak közösségben, családtagok, barátok, ismerősök között érzik jól magukat.

A kapcsolatok, barátok, persze mindkét nem számára fontosak, a különbség inkább az, hogy a nők a családi kötelékeken, az évtizedes barátságokon túl a hétköznapi, akár felszínes kommunikációt is hiányolják. Míg a nők 62%-a nyilatkozott úgy, hogy kifejezetten hiányzik neki az, amikor a kávészünetben csevegett, pletykált a kollégákkal, ezt a férfiaknak mindössze 44%-a sírja vissza.

A nők 56%-a nyugdíjba vonulás után rendszeresen találkozik, kávézik, teázik barátnőivel, a férfiaknak viszont csupán 33%-a szervez hasonló baráti találkozókat. Ráadásul a „barátnős délutánok” általában magáról a kommunikáció lehetőségéről szólnak, nincs szükség hozzájuk különösebb alkalomra. A férfiaknál viszont a baráti találkozók valami közös tevékenységhez, érdeklődéshez kötődnek, mint például a sport, a közös szurkolás.

A statisztikák szerint a nők aktívabban vesznek részt különböző klubok életében, csatlakoznak társasutazásokhoz, kirándulásokhoz, iratkoznak be különböző tanfolyamokra. A férfiak, ha hasonló tevékenységet választanak, saját bevallásuk szerint célorientáltan teszik, vagyis egy konkrét téma érdekli őket, egy adott helyre szeretnének eljutni. A nőknél a legfontosabb motivációs tényező minden esetben a társaság.

Az is lényeges különbség a két nem között, hogy a férfiak a régi barátokkal, kollégákkal tartják a kapcsolatot, új kapcsolatokat nehezen alakítanak ki idősebb korban. A nők ezzel szemben – bár a régi barátságokat is nagyra értékelik – nyitottabbak, szívesen ismerkednek új emberekkel.

A szociális életnek persze már nem csak a „való világ” fontos terepe, hanem az internet, a közösségi oldalak is, amelyeken az idősebb generáció képviselői mára éppoly aktívak, mint a fiatalok. A közösségi oldalakat használók számában a két nem képviselői között elenyésző, mindössze 2%-nyi a különbség. Ha azonban azt vizsgáljuk, hogy kik lájkolnak, kommentelnek, posztolnak többet, a nők nyernek.