Fiatal és vékony. Ilyen egy ideális modell. Vagy – legyünk reálisak – sovány, olykor kórosan, és gyerek, akár 14-16 éves. Ők vonulnak a kifutókon, ők szerepelnek a magazinok címlapjain. Pedig a divatipar által megcélzott fogyasztók aligha a hozzájuk hasonló lányok. A divat ugyanis pénzbe kerül, vagyis leginkább a 30 és 65 közötti, aktív, sikeres nők tudják megfizetni. Ha nem a nagy márkákról beszélünk, hanem a hétköznapi öltözködésről, szintén nem csak a tinilányok a célcsoport.

Mióta Éva beleharapott abba a bizonyos almába, öltözködünk, bölcsőtől a sírig. És hát nem mindegy, hogy mibe. Mindenki szeretné csinos és szép lenni, az egészséges hiúság mindannyiunkban él. A reklámokon kívül az többnyire üzletek kínálata is azt sugallja, csak a fiatal és sovány lehet divatos. Valóban elegáns, nem kihívó, de csinos és divatos, esetleg nagyobb méretű ruhát beszerezni komoly utánajárást igényel.

Néhány évvel ezelőtt tele volt a sajtó az úgynevezett „plus size modell” jelenséggel, vagyis megjelentek a magazinokban az xs-nél nagyobb méretet hordó hölgyek is. Igaz, sokkal többet írtak róluk, mint amennyit valóban szerepeltek. Nem vették át a főszerepet sem a kifutókon, sem az újságok címlapján, inkább valamiféle kuriózumként mutogatták őket, nahát, lehet valaki csinos, szexi, divatos akkor is, ha van rajta pár kiló plusz!

Sajnos, ugyanez a helyzet a legújabb trendekkel is. Igaz ugyan, hogy a világ ámul egy-egy senior modell szépségén, egyre többször kerülnek hatvanas, vagy akár hetvenes sztárok a címlapokra, a divatipar szempontjából ők is csak amolyan fura kivételnek, érdekességnek számítanak. Arról nem is beszélve, hogy – az egyébként valóban gyönyörű – idősebb dívák kapcsán a többségben azonnal megszólal a belső hang: nekik könnyű, pénz, paripa fegyver rendelkezésükre áll, hogy megőrizzék szépségüket, fiatalos külsejüket.

A divatfogyasztók többsége, lássuk be, semmilyen szempontból nem hasonlít a modellekre. Nem csontsovány, és bizony, néhány, vagy akár több évtizeddel túl van már a tinédzser koron. Akkor miért is ők szerepelnek a reklámokban? Annyira hülyék lennének a divatipar alakítói, hogy nem látják ezt a különbséget a modellek és a fogyasztók között? Aligha! Ha csupán arról lenne szó, hogy több terméket akarnak eladni, a kirakatbabáknak már régen legalább három karja lenne, így egyszerre több méregdrága táskát lehetne rájuk aggatni. Hogy ez eddig senkinek nem jutott eszébe! Még jó. Az abszurd ötlettel ugyanis biztosan nem fogynának jobban a táskák. Senki nem érezné ugyanis kellemetlenül magát attól, hogy nem hasonlít a trendin felöltöztetett bábura. Attól viszont, hogy már nem vagyunk fiatalok, hogy itt-ott akad néhány fölösleges kiló, hogy az évek során átalakul a testünk, akár bevalljuk, akár nem, szenvedünk. A divatipar csak erre játszik rá. Kihasználja az öregedéstől, elmúlástól való félelmeinket. Arra játszik, hogy elhisszük: egy ruhadarab, egy táska, egy parfüm minket is újra hamvassá, fiatallá tesz, visszarepít az időben.

Tény, hogy a divatiparban vannak túlkapások. A táplálkozási zavarokkal küzdő gyereklányok idealizálása ezek közé tartozik. De hiába bukkannak fel időnként, amúgy szimpatikus trendek, amelyek az ideálisnak kikiáltottól korban és méretben eltérő nőket favorizálják, a divatban a fiatalság és a szépség örökre összekapcsolódik, és erről nem csak a reklámguruk tehetnek.

De akkor mit tehet egy nő negyven, ötven vagy hatvan fölött? Egyet biztos ne tegyél! Ne hagyd el magad, ne legyints, hogy úgysem hasonlíthatok már a címlapsztárokra. Százszor leírták, de nincs jobb tanács! Fogadd el magad! Örülj egy új frizurának, egy csinos ruhának, egy pár új cipőnek. A reklámokat meg fogadd fenntartással. Az álomvilág, nem a valóság. Gondolj arra, hogy bár királylány már nem leszel, királynő még lehetsz!

Különleges kiállítással ünnepelték tavaly a Valentin napot Londonban. Fotók, videók és történetek – mi másról? – a szerelemről. Ami a kiállításban igazán szokatlan volt, hogy idős, 75 és 95 év közötti emberek osztották meg a közönséggel, mit jelent nekik a szerelem.

„Ha egyszer igazán szerelmes lettél valakibe, soha nem lehetsz túl rajta.” – mesélte a 86 éves Kaithleen. „Lehet, hogy régimódi vagyok, de szerintem az életben egyetlen igazi nagy szerelem létezik.”

Kaithleen mindössze 41 éves volt, amikor elvesztette szerelmét. „A karjaim közt halt meg. Soha nem felejtem el. Azt mondják, az idő minden sebet begyógyít. De nem. A magány egyre nehezebb.”

A 91 esztendős Harry visszaemlékezése szerint, amikor először megpillantotta leendő feleségét, azonnal beleszeretett. „Nagyon élveztem a házasságomat. Minden egyes nap boldogságban telt. Amióta meghalt, nincsenek boldog napjaim. Azt hiszem, már nem is lesznek.”

Harry 16 évesen találkozott először későbbi feleségével. A kisfilmben azt az emléket idézte fel, amikor, még tinédzserként, körbetáncolták a nappalit. „Nem is tánc volt, sokkal inkább toporgás. A feje a vállamhoz simult. Később is sokat táncoltunk így, a lányunk néha rajta is kapott minket. Hát így éltünk mi. Imádtuk egymást! Amikor meghalt, úgy éreztem, tőrt döftek a szívembe. Ez a tőr azóta is itt van.”

Sidney házassága ennél viharosabb volt. Tíz év után otthagyta a feleségét. Aztán visszatért hozzá. „Szerencsés vagyok, hogy visszafogadott, és összesen 62 évet éltünk együtt.” Az első találkozás 1943-ban, a második világháború idején történt. „Egy vonaton láttam meg.” – meséli a most 90 esztendős Sidney. „Nem tudtam, hogy láthatnám újra. Azt találtam ki, hogy ellopom a táskáját, hogy aztán visszavihessem neki. Így is történt. Szép kezdet egy szerelemhez, nem?”

Sidney szerint hazugság, hogy létezik szerelem, amelynek minden napja csodás. „Nekünk megvoltak a hullámvölgyeink.”

„Ne házasodjatok! Nem érdemes egy darab papír miatt aggodalmaskodni. Utazzatok, lássatok világot! Legyetek szerelmesek, neveljétek fel a gyerekeiteket. A papírokkal foglalkozni utána is ráértek.” – tanácsolja a 90 esztendős úr a mai fiataloknak. „A legnagyobb kincs, amit a szerelemtől kaptam a fiam, a lányom és az unokáim.”

A 81 éves Joan története arról szól, hogy a visszautasítástól való félelem hogyan vezetett odáig, hogy kizárta a szerelmet az életéből. „Folyton csak dolgoztam. Közben állandó félelem volt bennem, hogy becsapnak, csapdába kerülök. Soha nem mentem férjhez.” Joan azt mondja, egy dolgot bán igazán, azt, hogy nincsenek unokái. „Csakis az én hibám. Én toltam el magamtól a szerelmet.”

A kiállítás a Contact Elderly nevű alapítvány ötlete alapján született. Az alapítvány már 1965-ben is teadélutánokat szervezett 75 év feletti, magányos embereknek. Céljuk azóta is változatlan. Az szeretnék elérni, hogy az idősek ne szoruljanak a társadalom peremére. A kiállítás is azt a célt szolgálta, hogy lebontsa a fiatalabb generációkban az idősebbekkel szemben élő előítéleteket.

Rendeben, ezerszer hallottuk: a testmozgás kiváló gyógyír több tucat betegségre. A jóga különösen jótékony mozgásforma. Igen ám, de egy idős, idült ízületi gyulladástól szenvedő embertől aligha várhatja el bárki, hogy fél lábon egyensúlyozva gyakorolja a különböző pózokat. Egy friss tanulmány azonban kimutatta, hogy az úgynevezett ülőjóga nem csupán amolyan mozgáspótlék azoknak, akik nehezen járnak, hanem kitűnő terápia is az ízületi gyulladástól szenvedőknek.

A Medical News Today című orvosi szaklap a Florida Atlantic University kutatását ismertette, amelyből kiderült, hogy az idős, ízületi gyulladás okozta fájdalmaktól szenvedő betegeknél az ülő jóga nem várt módon csökkentette a fájdalmat.

A vizsgált idősek egy nyolchetes program után valamennyien úgy nyilatkoztak, hogy fájdalmaik jelentősen csökkentek. Ráadásul a program végeztével a csoport azon tagjai, akik abbahagyták a mozgást, azt tapasztalták, hogy a fájdalomcsillapító hatás még legalább három hétig kitartott. Ugyancsak csökkent az idős résztvevők fáradtság érzése, és külső szemlélő számára is észrevehetően nőtt a járásuk sebessége, igaz, ezek a pozitív hatások a két hónapos edzésprogram végeztével relatíve gyorsan el is tűntek.

Az ízületi gyulladás az időseknél rendkívül gyakori betegség. Az ettől szenvedők kínzó fájdalomra, az ízületek megdagadására, merevségére panaszkodnak legtöbbször. Az orvosok ilyenkor gyógyszerekkel, fájdalomcsillapítókkal próbálnak segíteni.

Azt eddig is lehetett tudni, hogy az ízületi gyulladástól szenvedőknek segít – vagy leginkább segítene – a jóga, de a leginkább érintett időseknek a fájdalom mellett még a legyengült izomzat, a rugalmasság elvesztése és az eleséstől való félelem is az útjában állt. Az ülőjóga azonban segít megtartani az egyensúlyt, illetve a gyakorlatok végrehajtásához használt szék álló helyzetben is támasztékként szolgál. A gyakorlatok többségét azonban valóban ülő helyzetben kell végezni. Ha valaki azt gondolná, ez csupán pótcselekvés, ülve nem lehet tornázni, vagy ha mégis, akkor csupán karunkat, vállunkat mozgathatjuk át, alaposan téved. Ez a mozgásforma meglepő módon a csoport tagjai közül különösen azoknál eredményezett látványos javulást, akik derék-, csípő-, térd- és bokafájdalomtól szenvedtek. Ülőjógából heti kétszer 45 percet ajánlanak a szakemberek.

ElliQ-nak hívják, és tegnap mutatkozott be a nagyközönségnek. Célja, hogy a magányos, idős embereknek segítsen. ElliQ egy robot, amit (vagy akit?) az Intuition Robotics fejlesztett ki, kifejezetten az idős korosztály számára.

A statisztikák szerint a 75 évnél idősebbek több, mint fele magányosan él, és legfeljebb egy emberrel vált szót naponta. ElliQ-val viszont bármikor lehet beszélgetni. A hangvezérelt robot videohívásokat intéz, játszik, és tanulni is képes. Megjegyzi például, hogy „barátja” milyen zenét hallgat szívesen, milyen cikkek, témák érdeklik, mit szeret olvasni, és ennek alapján ajánl lehetőségeket.

„Robotbarát az időseknek? lehet, hogy elsőre úgy hangzik, mint valami negatív utópia.” – nyilatkozta Yves Behar, a fejlesztésben együttműködő design stúdió vezetője. „Valójában az ElliQ célja nem az, hogy pótolja az emberi társaságot, hanem az, hogy az egyedül élőket összekapcsolja a világgal, segítse kommunikációjukat, aktívabb életre sarkallja őket.”

Dor Skuler, a fejlesztő cég alapítója és vezérigazgatója elmondta: „Úgy gondolunk ElliQ-ra, mint kommunikációs koordinátorra, segítőtársra az élethosszig tartó tanulásban, edzőre az egészség és az aktivitás megőrzésében.”

A kis robottal könnyű beszélgetni, egyszerű a kezelése, megérti „barátját”, és ami a legfontosabb, természetesen, emberi hangon beszél.

A bemutató után ElliQ élesben is kipróbálhatja, mit tud. Elsőként egy san franciscoi idősotthon lakói barátkozhatnak vele.

Beth Heybloom 30 éve tánctanár. Tanítványai legalább kétszer ennyi idősek. Nyugdíjasoknak tanít ugyanis country táncot hetente kétszer egy amerikai idősklubban. Illetve nem csupán táncot, hiszen, mint mondja, jóval többről van szó, mint a helyes lépések elsajátításáról.

Heybloom első munkahelye egy idősek otthona volt. Ott figyelt fel arra, hogy ha a háttérben zene szól, az idős lakók automatikusan mozgatni kezdik a lábukat, követik a ritmust. Így, mindössze 26 évesen azt gondolta, igazi táncost farag belőlük. A linedance-re, az alapvetően countryzenére táncolt sortáncra azért esett a választása, mert sok idős, magányos ember partner híján mondott le a táncról, illetve kínosnak érezte, ha idegen partnerrel kellett táncolnia. A linedance nem páros tánc, viszont csoportos. Így megvan a közösségi élmény, nincs viszont semmiféle kényszer.

A helyi fitness center statisztikái szerint a széles kínálatból ma már a linedance órák a legnépszerűbbek.

A tánc egyszerre szellemi és fizikai kihívás. A lépéseket, azok sorrendjét meg kell jegyezni, a kivitelezésük koordinációt igényel, és szinte minden izmot átmozgat, így idős korban segít az aktivitás és az egészség megőrzésében.

És ha valaki azt gondolná, hogy a klubban mindig csak régi country számok szólnak, téved. Beth ugyanis a legfrissebb slágerekre készít újabb és újabb koreográfiát, így tanítványai Pharrell Williams vagy Pitbull számaira táncolnak, ezzel is cáfolva, hogy az idősek csak az unalmas, régi zenét szeretik.

A tánctanár 30 év tapasztalattal a háta mögött úgy látja, az idősödés nem a hanyatlásról szól, sokkal inkább arról, hogy találjunk minél több örömet az életben. Tanítványai minden óráról feltöltődve távoznak, és alig várják a következőt.