Úgy tűnik, a hosszan tartó válság okozta munkanélküliség után a munkaadóknak világszerte új problémával kell szembenézniük: a munkaerő hiányával. Persze minden országot máshogy érint ez a jelenség, de kétségtelen, globális trendről van szó. Míg egyes helyeken csak néhány hiányszakmában okoz gondot a megfelelő munkaerő megtalálása, másutt szinte valamennyi ágazatot sújtja a szakemberhiány. A hagyományos álláshirdetések ideje lejárt, azok, akik válogathatnak az ajánlatok közül aligha böngészik már az újsághirdetéseket, vagy nyúlnak lelkesen egy szórólap után. Más úton, más módon kell megszólítani, megtalálni őket - modja Bácsfalvi Judit a ManpowerGroup kiválasztási szakértője.

- Az első, és legfontosabb trend már hosszú évek óta érzékelhető, mostanra azonban egyeduralkodóvá vált, új szintre lépett. A munkaerő vadászat és a kiválasztási folyamat szinte száz százalékban digitális. Az önéletrajzok, motivációs levelek nem papíron érkeznek, a telefonos vagy személyes interjúk helyét átveszik a video beszélgetések - mondja a szakértő.

A cégek azonban nem csak ezt nézik: a jelentkezők aktivitását a szociális médiában, részvételüket online közösségekben, konferenciákon, meet-up-okon. Ezek a digitálisan elérhető információk sokszor többet nyomnak a latban, mint a gondosan megszerkesztett önéletrajzok, hiszen míg az utóbbi száraz adatok gyűjteménye, előbbi sokat elárul a jelentkező valódi személyiségéről.

Egyre többen kérnek a jelentkezőktől video bemutatkozást. Ezek a kis filmek gyakorlatilag helyettesítik a motivációs levelet, ugyanakkor jóval többet árulnak el az írott szónál. Ezeknél az „egyirányú” bemutatkozásoknál is hatékonyabb, a személyes találkozóknál pedig idő és költségtakarékosabb a video interjú, amely az okostelefonok elterjedésével egyre kevésbé jelent gondot.

Gyorsaság, egyszerűség – ez a munkavállalók elvárása is. Amikor a piac telített ajánlatokkal, a munkát keresők nem töltenek hosszú hónapokat a vadászattal, viszont szeretnék a hozzájuk leginkább passzoló állást megtalálni. Míg korábban a cégek ráérősen, akár hetek elteltével válaszoltak a jelentkezőknek, ma már ezt a luxust nem engedhetik meg maguknak. Nem jön válasz? Lépjünk tovább, van másik! – mondhatják a jelentkezők, a munkaadó pedig lemarad a lehetőségről.

Míg egy olyan munkaerőpiacon, ahol az álláskeresők vannak többségben, a munkaadó „vevőként” van jelen, fordított helyzetben „eladóvá” válik. Vagyis ha valaki a legjobbakat szeretné megszerezni, fontos a brand építés. És ezúttal nem csupán a termékről van szó. A cégnek fel kell építenie saját „munkaadói brand-jét” is. A pályázók jelentkezés előtt ugyanazt teszik, mint a cégek: kutatnak a neten, megpróbálnak minél több információt begyűjteni. Az „Év munkaadója” címet nyilván nem kaphatja meg mindenki, de például a cég honlapja kiváló felület arra, hogy eláruljon valamit a vállalkozás céljairól, értékeiről, küldetéséről.

Ami talán a legnagyobb változás, hogy a cégeknek muszáj feladniuk az eddigi kényelmes, passzív várakozást. Egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy majd csak jelentkezik az alkalmas munkaerő. Főleg a fiatalabb generáció tagjaira jellemző, hogy nem keresnek aktívan állást, ugyanakkor, ha egy jó ajánlattal megtalálják őket, nyitottak a kihívásokra. Őket ugyancsak el lehet érni a netes felületeken, de akár a monitorok mögül kimozdulva, személyesen, különböző rendezvényeken, vagy akár a célcsoportra jellemző szórakozóhelyeken is.

Mit szólna, ha egy olimpikon segítené fel a cipőjét a boltban? Vagy ha ő hozná a leveleket? Nem, nem egykori olimpikonokról van szó. Olyanokról, akiknek Rióban drukkolhatunk, és akik a felkészülés időszakában látszólag teljesen hétköznapi életet éltek. Valamiből ugyanis a sportolóknak is fizetniük kell a számlákat. Vagy épp gondolni kell a jövőjükre is, ezért párhuzamosan építenek két karriert. Az ABC news összegyűjtött néhány sportolót, akikkel a dolgos hétköznapokban meglepő helyeken futhatunk össze.

Raheleh Asemani Iránban született. Amikor a 27 éves taekwondo versenyző kiharcolta az olimpiai szereplés jogát, még úgy tűnt, a menekültek csapatát erősíti majd. A verseny előtt nem sokkal azonban megkapta a belga állampolgárságot, így már Belgium színeiben indult. Három éve él itt, és a napi edzések mellett postásként dolgozik, hogy megélhetését biztosítsa.

Nathalie Marchino a columbiai rögbi csapat oszlopos tagja. Amúgy a tech óriás Twitter alkalmazottja, saleses. A cég öt hónap szabadságot adott neki, hogy teljes gőzzel készülhessen és szerepelhessen az olimpián, de utána visszavárják a csapatba.

Miles Chamley Watson londoni születésű amerikai tőrvívó. A megrögzött sportrajongókon kívül a divatmániásoknak lehet ismerős, hiszen főállásban modell. Pózolt többek között Ralph Lauren kampányaiban is. Amúgy emellett még az egyetem is belefér az idejébe.

Csapattársának, Gerek Meinhardtnak is sokminden belefér egy napba. Ő ugyanis főállásban kockázatelemző a Deloitte&Touche-nál, San Franciscoban. Tulajdonképpen a páston is ezt teszi: igaz, ott a másodperc tört része alatt.

Stephen Mozia nigériai súlylökő az amerikai Cornell Egyetemen végzett mérnökként. Jelenleg az Emerson Electricnél dolgozik, amikor épp nem az olimpián szerepel.

Kazuki Yazawa japán vadvizi kenusnak biztosan nem esik nehezére a versenyek alatt a koncentráció. Mentális erejét ugyanis nap mint nap edzi. Ő ugyanis a hétköznapokban buddhista szerzetes.

Jeremy Taiwo amerikai tízpróbás főállásban is a sporttal foglalkozik. Sportcipőket árul ugyanis egy amerikai üzletláncnál.

Kilenctől ötig? Évek óta arról szólnak a különböző elemzések, hogy a hagyományos “munkahely” fogalom átalakulóban van. Kezdetben volt a részmunkaidő, a megosztott munkaidó, a rugalmas munkaidő, majd a home office, vagyis a távmunka. A foglakoztatási formák egyre rugalmasabbá válását  a digitalis eszközök fejlődése, terjedése segítette, tette visszafordíthatatlanná. Ugyanennek a “forradalomnak” az egyenes következménye a “megosztáson alapuló” vagy ahogy egyre inkább nevezik, “platform” gazdaság megjelenése. A leghíresebb példa az Uber, vannak elemzők, akik egyenesen a munkaerő-piac “uberizációjáról” beszélnek. 

Az Uber ugyanis lehetővé tette bárkinek, aki saját autóval rendelkezik, hogy beszálljon a személyszállító iparba. Világszerte jellemző, hogy az alkalmazás segítségével épp azok találtak maguknak rendszeres jövedelemforrást, akik egyébként tartósan munkanélküliek voltak. A másik közismert példa az Airbnb, melynek segítségével bárki szerezhetett egy kis morzsát a globális idegenforgalmi piacból.  Ugyancsak sikeres alkalmazás - bár nálunk kevésbé ismert – a TaskRabbit, melynek lényege, hogy a ház körüli apró-cseprő teendőkre – a vasalástól az IKEA bútor szerelésig – segítő kezeket bérelhetünk.

Bár a platform gazdaság még relative kicsinek számít, az elemzők szerint exponenciálisan nő. Becslések szerint 2025-re 500 millió dolgozó teremti meg saját megélhetését a digitalis patformok segítségével. 

Ráadásul a szolgáltatások köre is egyre bővül. Míg korábban jellemzően a különös szaktudást nem igénylő területeken lehetett beszállni, és azoknak teremtett lehetőséget ez a terület, akik egyébként nehezen találnának állást, a piac változóban van, és azok is a függetlenséget választják, akikért egyébként két kézzel kapkodnának a munkaadók - mondja G. Nagy Balázs a Manpower Business Solutions Kft. cégvezetője. Egyes hiányszakmákban – pl. IT területen – sokkal könnyebb egy-egy konkrét feladatra szakembert találni, mint olyan “munkavállalót”, aki hajlandó magát lekötni egy cégnél.

Úgy tűnik, a munkaerőpiac egyre inkább az egyszemélyes mikrovállalkozások irányába halad, a korábbi, munkaadó-munkaválaló sablonnal szemben.

Vannak persze a platform gazdaságnak hátulütői is: míg munkavállalóként jár a fizetett szabadság, a betegszabadság, ha országonként különböző erősségű is, de létezik szociális háló, a mikrovállalkozók magukra utaltak. 

Ráadásul, míg a platform gazdaság egyes területeken munkahelyeket teremt, máshol lenyomja a béreket, árcsökkentésre, vagy éppen a szolgáltatás színvonalának emelésére kényszeríti az adott területek hagyományos szolgáltatóit. 

Magyarországon ez a konkurencia-harc okozta pl. az Uber vesztét, de világszerte komoly fejtörést okoz a szállodaiparnak az airbnb népszerűsége. 

A különböző designer platformok a korábban busásan megfizetett amerikai, nyugat európai tervezőknek fájnak, hiszen pl. az etsy-n kelet európai, ázsiai versenytársakkal kell szembeszállniuk, akik – mivel a világnak ezen a részén nincs igazán fizetőképes kereslet és igény az egyedi alkotásokra – mélyen a korábbi árak alatt dolgoznak. 

Ugyanakkor a szegényebb országokban élő szakemberek számára – pl. az IT szektorban – korábban soha nem látott lehetőségeket jelent a platform gazdaság, hiszen nincs szükségük arra, hogy elhagyják hazájukat, feladják korábbi életüket, mégis a fejlett országok munkavállalóival azonos áron árulhatják szolgáltatásaikat.

A platform gazdaság gyors emelkedése így nem csupán a helyi piacokon jelenti a munka világának átalakulását, hanem globálisan is. Egyes elemzők szerint az, hogy a rengeteg alkalmazottak dolgozó nagyvállalatok helyett a szolgáltató mikrovállalkozások irányába tolódik a gazdaság, a 21. Század legfontosabb gazdasági és szociális trendje.

Sokak fejében – legyenek bár munkaadók vagy munkavállalók – a két fogalom egyet jelent. Pedig ez egyáltalán nem egyértelmű. Akik emlékeznek még a szocialista éra teljes foglalkoztatására, pontosan tudják, hogy az egész nap körmöt reszelgető titkárnő nem csupán a kabarészerzők agyszüleménye volt. Volt állása, de munkája, feladata valójában jóval kevesebb akadt, mint amennyit nyolc óra alatt elvégezhetett volna.

És persze fordítva is igaz, sőt, manapság egyre inkább. Az, hogy valakinek nincs állása, egyáltalán nem biztos, hogy azt jelenti, egész nap tétlenül ücsörög otthon. Ezt a dolgozók oldaláról egyre többen ismerik fel. Kényelmesebb, sokszor anyagilag is jobb egy-egy feladatra szerződni, mint egy cégnek „eladni” magunkat, ezzel korlátozva szabadidőnket, karrier lehetőségeinket.

G. Nagy Balázs, a Manpower Business Solutions Kft. cégvezetője úgy véli, ha a hazai vállalkozások is elkezdenének hasonlóképpen gondolkodni, azzal nem csak sok pénzt spórolhatnának, hanem az egyre égetőbb munkaerőhiányra is választ adhatnának.

Vegyünk egy példát: A napokban több helyen is elhangzott, hogy Magyarországon 22 ezer informatikus hiányzik a munkaerőpiacról. Valóban ennyi? 22 ezer embernek lenne feladat, vagy ugyanennyinek munkahely? 

Ma már szinte minden cégnél szükség van az informatikusok tudására, függetlenül attól, hogy az adott vállalkozás mivel foglalkozik. Nem feltétlenül fejlesztőkről, programozókról van szó. Olyanokról, akik tudják, mit kell tenni, ha például lefagy egy számítógép, nem működik a belső levelezés, egy új kolléga új gépét kell rendszerbe állítani. Az ilyen jellegű feladatokra valóban érdemes teljes munkaidőben szerződtetni valakit? Aligha. Elég megvenni a szolgáltatást akkor, amikor arra szükség van. Ez azokban a nagy irodaházakban, amelyekben több tíz cég dolgozik egymás mellett, egyszerűen megoldható. Vagyis könnyen elképzelhető, hogy valójában nem 22, hanem csupán 15 ezer informatikus hiányzik a rendszerből.

Az egyes speciális feladatok kiszervezése egyáltalán nem újdonság.  Azon senki nem csodálkozik, hogy például az irodák takarítását nem belsősök, hanem külső cég végzi, mint ahogy az is általános, hogy egy könyvelő több kis vállalkozásnak könyvel. Ahogy a munkaerőhiány egyre súlyosabb problémát jelent Magyarországon, érdemes lenne azon gondolkodniuk a cégeknek, valóban minden esetben új munkatársa van szükségük, vagy a feladatokat egyszerűbb és gyorsabb kiszervezni.

A Nagy-Britannia Unióból történő kilépéséért kampányolók célkeresztjében a „lengyel vízvezetékszerelők” és az „olasz baristák” álltak, vagyis azok a főként kelet- és dél-európai bevándorlók – köztük szép számmal magyarok - , akik a jobb megélhetés reményében választották a szigetországot. A Brexit hívők tábora abban a reményben szavazott, hogy az európai bevándorlók egyik percről a másikra pakolnak, és hazamennek.

Arról felesleges több szót ejteni, milyen – súlyosan negatív – következményei lennének ennek a brit gazdaság szempontjából, amire a kilépés párti szavazók nem gondoltak. Az viszont egészen biztos, hogy nem merült fel bennük: a bevándorlók száma a következő két évben tovább növekszik, méghozzá a jóslatok szerint minden eddiginél nagyobb mértékben.

Phil Woolas, aki Gordon Brown miniszterelnöksége idején a bevándorlási ügyekért felelt, arról beszélt a Mirrornak adott interjújában, hogy a bevándorlási szabályok szigorítása minden esetben a migráció hirtelen megugrását okozza a bevezetést megelőző időszakban. Márpedig ez az időszak most elég hosszú, minimum két év. Ez idő alatt a volt miniszter szerint a legóvatosabb számítások szerint is minimum félmillió európai bevándorlóval kell számolni.

2008-ban az akkori brit kormány szigorította a bevándorlási szabályokat. Akkor az alacsonyan képzett, nem Uniós tagállamból származó állampolgárok számára nehezítették meg a bevándorlást. Bár a törvény elfogadása és életbe lépése előtt jóval kevesebb idő telt el, mint amennyi most várható, az „utolsó lehetőséget” rengetegen használták ki.

A másik nagy roham a brit állampolgárságért várható. Öt év folyamatos kint tartózkodás és munkaviszony után ugyanis ezt igényelhetik a külföldiek. A hírekből azonban egyelőre az látszik, hogy a bizonytalanság óriási az Egyesült Királyságban élő külföldiek körében. Míg egyesek kivárnak, és abban bíznak, hogy az ő életükben nem hoz igazán nagy változást a Brexit, mások a fokozódó gyűlölethullám miatt azon gondolkodnak, az Európai Unió melyik tagállamában próbáljanak újra szerencsét.